Liturgia
Az ítéletre nem vihetjük magunkkal sem a Liturgiai könyvet, sem a gitárt.
Ami fontos, hogy Lélekben és igazságban történjen az Isten imádása.
Az is a helyes imádathoz tartozik, hogy felkeressük az özvegyeket, árvákat és mindent megteszünk értük.
Számomra megvan az értéke az ortodox liturgiának, a görög és római katolikusénak is, de a legegyszerűbbnek tűnő Tisza-parti tűz melletti csendességnek is. Isten olyan kegyelmes, hogy belép mindezekbe.
Ezzel együtt fontosnak érzem a kulturális kapcsolópontok megtalálását.
A Szentlélek szeret érthetően szólni, a kor nyelvén. Amikor a tekintélyes nagy testvér éppen leteszi a történelem sok lelki és külsőséges maskaráját, akkor mi elővesszük a XVI. századi vagy korábbi formákat, mert az a régi, kipróbált, lutheri. Ez számomra nem meggyőző missziói szempontból.
Liturgiatörténeti szempontból 5-öst érdemel, missziói szempontból nálam sokkal gyengébb jegyet, más képpel élve, zsákutcának gondolom.
Luther ma nem „Luther miséjét” adná elő. Luther a maga korában megtartott mindent a régiből, ami megállt az ige mérlegén, de behozta a kor zenéjét, irodalmát, ruházatát, technikáját, gondolkodásmódját vagyis kultúráját az egyházba. Szabadon felhasználta mindezeket.
Ót és újat kell használni, de meg kell találni a helyes arányokat. A jézusi stílussal és tanítással nem harmonizál a nagy külsőség, ez biztos. Engem igazán ez érdekel.
Aki igazán lutheránus, az Jézushoz, a Szentíráshoz, a kegyelemhez ragaszkodik, arra épít, ahhoz tér meg. Ámen
Fraternet levelezés, május 27.