A tisztának mindene tiszta, a tisztátalannak semmije
sem tiszta

Ha életünkben Ő lakik, akkor az alvásunk, étkezésünk, szeretkezésünk is istentisztelet.
Mennyivel inkább, ha az Ő nevében, Lelke által szólalunk meg, viselkedünk a haldokló mellett vagy az utolsó istentiszteleten, amit temetésnek is nevezünk (helytelenül).
Amennyiben Ő „nem ismer minket”, prófétálhatunk, temethetünk, eskethetünk, evangélizálhatunk, nem tőle van.
Lényegtelen kérdés a temetés külleme, az viszont lényeges, hogy Jézus ott van-e velünk, szóhoz engedjük-e?

Néhány hónappal ezelőtt két felnőttet kereszteltem bemerítéssel. Minden hithű evangélikus volt: a szereplők, a liturgia, énekek, sőt még a víz is, mert a Fébé piliscsabai medencéjében történt. A Lélek így vezetett minket. Kell a „szent” rugalmasság és lényeglátás.

Fraternet levelezés, február 29.