Ügynökkérdés

Nincs tökéletes megoldás.
Csak egy: a kereszt.

Ugyanakkor néhány szempont, gondolat:

  1. Húsz év késés? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy „… amíg úton vagy…”. Az exit-ig nem késő, sőt kell, muszáj.
  2. Persze, hogy húsz évvel ezelőtt kellett volna radikálisabban lépni, de akkor is ők irányították a folyamatokat.
  3. A múlt nagyrészt meghatározta az elmúlt húsz évet is, és részben a jelent is: megfélemlített, sok esetben megtört, megdolgozott emberek tanították az új nemzedéket, vezették egyházunkat. A beidegződés nagy hatalom, ill. háttérből, amíg nem történik meg a lepel leesése, bárki, bármire presszionálható, pl. egy megújulási mozgás lejáratására, mederben tartására.
  4. Amennyiben nem dolgozna a bizottság, dolgozik a másik oldal: szórakoznak, neveket dobnak be, pl. tudomásom szerint egy New York-i kávéházból lökték a hálóra néhány évvel ezelőtt egyházunk vezetőinek is neveit. Kik, miért, mi volt a céljuk?
    Ekkor döntött úgy az akkori közgyűlés, hogy vegyük el a sátántól ezt a ügyet.
  5. És hogy mennyire nem csak a múltról van szó: A rádióban mondta egy szakértő, hogy Romániában 10 ezerrel több ügynök dolgozik, mint a diktátor idején.
    Amennyiben ez így van, érdekes következtetéseket lehet levonni a mára vonatkozóan is.

Többen képviselik azt a véleményt, hogy nekik köszönhetjük az egyház átmentését, helyettünk vállalták ezt a munkát. Tehát az ateista, az egyházat megsemmisíteni, később csak összezsugorítani akaró (ez valóban sikerült) erőkkel való gyümölcsöző együttműködés igazolható. Sőt ahogy a legutóbbi nyilatkozatban olvashatjuk, ez volt az ára az LVSZ gyűlésnek, ill. az ifjúsági konferenciáknak…??? Tehát, ebben az értelemben jót tettek.
És akik ilyen manőverek nélkül szolgáltak, az semmi?

Még valami: zsinati tagként ismerek kiadás előtti anyagokat. Minden eset más.
A nagyon kevés Keken-féle jelenségtől a legsötétebb ügyekig.
Egyes egyházvezetők jelentéseit olvasva valóban felmerül a kérdés: tényleg egyházi emberek voltak-e? Nem inkább az NKVD vagy más szolgálatok küldték, mozgatták vagy programozták őket? Hátborzongató, amikor egy vezető maga adja a tanácsokat a diktatúra embereinek, hogyan tegyék tönkre pl. a lelkészképzést.

***

A rendszerváltás utolsó napjáig folyt a munka.
Volt olyan ügynök is, aki egyszerűen nem tudott, nem akart leállni még 1992-ben sem.
Na, erről is írhatna Szokolay egy operát…

Isten közülük is használt többeket.
Minden tévedése ellenére egyik professzorunk volt az egyik legnagyobb hatással rám (is) evangéliumi szempontból.
Ők ebben, én és mások másban botlottak, buktak el. Ezek vagyunk.
De annyit azért csendben kimondhatunk, hogy nem ezek miatt, hanem ezek ellenére tartott meg minket a Mindenható.
És legalább ne legyünk büszkék árulásainkra, a bűnből ne csináljunk erényt.

***

„Olyan megbékélés nem létezik, amely elmossa a határt a tettesek és az áldozatok, az igazság és a hamisság, az árulás és az ellenállás között.”
Mindenki „szem a láncban”, de óriási különbség van a besúgó és a besúgott helyzete, motivációja között.
Na, meg hát fizetése, életkörülményei, beosztása között.
Mármint akinek ez a fontos.

Te tényleg le tudod vezetni Jézus tanításából az ügynökösködést?

Lassan már ott tartunk, hogy talán Ő is, meg Pál és a többiek is homoszexuálisak (tényleg vannak ilyen vélemények) voltak, nem hittek az engesztelő áldozatban, nem gyűlölték a bűnt, szeretve a bűnöst, sőt talán a megváltásért és a misszióért rendszeresen jelentettek...

Ha beleolvasunk az ősegyház életébe, ilyet nem találunk, sőt a mai ébredésekben, missziói mozgásokban is ilyen szempontból teljes az egyértelműség: pl. kínai földalatti egyház élete, amelynek legalább 100 millió tagja van.
Az ősegyház kiközösítette azokat, akik – sok esetben életüket féltve – megtagadták Krisztust.
Nehéz volt a visszaútjuk a gyülekezetbe.

(Nem tudom, mit tettem volna a helyükben, csak remélem, hogy mint ahogy István átélte, megnyílt volna a menny...)

Több iszlám országban azért van elementáris hatása a keresztyénségnek, mert pl. a televízióban tanúságot tesz a hitéért lefejezett fiatal férj asszonya.

Nem volt jellemző a Keken-jelenség. A legtöbb együttműködőt nem az Andrássy 60. pincéjében kínozták félholtra.
Balczótól hallottam, hogy méreginjekcióval végezték ki kórházban. (Ha netán ez mégse lenne igaz, akkor is megtörténhetett volna.)

Hol van ez attól a típustól, aki minden korban, helyzetben, rezsimben „fönt”
van, mert másképp nem is tudja elképzelni.
Akkor a komcsikat szolgálta ki, ma a nyugati romlást.
Mindig azt, ami a trendi, amivel nem kell szembehelyezkedni, ami haszonnal jár, ami mögött világi (ördögi) erők vannak.

Igen, utazni, nyelvet tanulni külföldön, vezető állásba kerülni „gesztusok” nélkül nem lehetett, de nem is volt a legtöbb esetben kötelező az együttműködés.

Missziózni, „föld alatti” ifjúsági konferenciát szervezni, szolgálni szinte korlátlanul lehetett ezek nélkül is. Lásd Győri János Sámuel és sokak életét, munkáját. János szolgálata révén sokan megtértek, elhívatást kaptak. Voltak is jelentők körülötte, akik megnehezítették munkáját, de Isten kezében, irányításában tudta magát.

Fraternet levelezés, 2009.