A konfirmációról

A konfirmációi oktatás szól/szólhat a megtérésről, újjászületésről, annak lehetőségéről, erőltetés és manipuláció nélküli gyakorlatáról. Hit nélkül nincs komoly keresztyénség és megmaradás.
És szólnia kell a konfirmációnak a játékról, sportról, élményről, a gyülekezeti életbe való bevezetésről (diakónia, újság, liturgia stb.), legalább egyszeri hétvégi elvonulásról.

Ferenczy Erzsikétől vettem át azt a módszert Kelenföldön, hogy három éven át kísértem a fiatalokat:
12  évesen hittan
13. év előkonfirmáció
14. konfirmáció

Együtt „kamaszodtam” velük. Ez néha nehéz volt, de eredményesebb, mint a
másik modell. A konfirmáció utáni nyáron tábort szerveztünk, és ősszel már kis ifis korban voltak.
Ezzel ellentétben a 12 évesen való gyorstalpalás sok esetben felszínesre sikerül, illúziót ad és végül elpárolgást...

Az egyik fő gond, hogy a konfirmációs eskü, fogadalmak  és úrvacsora révén olyan kétértelműségbe (erősebb kifejezéssel élve, hazugságba) segítjük őket, amely aztán végigkíséri sok esetben az életüket. Lásd egyháztagságunk nagyobb része. Se kint, se bent állapot.
Egyik múlt szombati ige: bárcsak volnál hideg vagy forró...

Fraternet levelezés, 2009.