Alkotmány
A közszolgálati televízió tegnap esti Záróra c. adásában (Veiszer Alinda beszélgetett Várszegi Asztrikkal) a riporter azt mondta, hogy az evangélikus egyház nem tartja helyesnek, hogy a készülő alkotmány preambulumában szerepeljen a keresztyénség.
Néhány kérdés fogalmazódott meg bennem.
Amennyiben nem tévedett a hölgy, jó lenne tudni, hogy melyik testületünk (Zsinat, OP?) állásfoglalása áll a bejelentés mögött? Én eddig ilyenről nem hallottam.
Amennyiben tévedésről van szó, helyreigazítást kéne kérni.
Lehet, hogy egy személy nyilvánult meg valahol, de egy ember sok ezer evangélikus véleményét – anélkül, hogy ismerné – nem képviselheti ilyen történelmi jelentőségű kérdésben.
Az előző években sok kellemetlenség adódott abból, hogy egy egyházellenes párt szekerét segítő lelkészünk véleményét azonosították egyházunkéval. (Az egyház vezetése nem sokat tett azért, hogy ez a skandallum ne rombolja hitelességünket.)
A témával kapcsolatban röviden az a látásom, hogy 1000 éves múltunkat talán ne az evangélikus egyház kérdőjelezze meg elsőnek az egyházak között.
Elég a legutóbbi Híd-ban is megjelent Evangélikus nemzeti 11 csapatára gondolnunk.
Az alkotmány preambuluma tartalmának jelentős része nem határozza meg az aktuális törvényeket, csupán a múltunkat foglalja össze. Lásd, pl. a korona megemlítése.
A lényeg talán az, hogy népünk többsége, amely (talán) nem keresztyén, nem örülne keresztyén szellemiségű törvényeknek.
Erről külön lehetne beszélni, hogy mi a gondja egy nem keresztyénnek a második kőtáblával, és mi lesz vele, családjával és nemzetével, ha mindazt, ami azon szerepel, negligálja.
De itt nem erről van szó, hanem arról, hogy vállaljuk-e örökségünket, múltunkat?
Fraternet levelezés, 2010.