Közelmúlt
„Olyan megbékélés nem létezik, amely elmossa a határt a tettesek és az áldozatok, az igazság és a hamisság, az árulás és az ellenállás között.”
Mindenki „szem a láncban”, de óriási különbség van a besúgó és a besúgott helyzete, motivációja között.
Na, meg a fizetése, az életkörülményei, a beosztása között.
Mármint akinek ez a fontos.
Ha beleolvasunk az ősegyház életébe, teljes az egyértelműség: pl. a kínai földalatti egyház élete, amelynek legalább 100 millió tagja van.
Az ősegyház kiközösítette azokat, akik – sok esetben életüket féltve – megtagadták Krisztust.
Nehéz volt a visszaútjuk a gyülekezetbe.
(Nem tudom mit tettem volna a helyükben, csak remélem, hogy mint ahogy István átélte, megnyílt volna a menny...)
Több iszlám országban azért van elementáris hatása a keresztyénségnek, mert pl. a televízióban tanúságot tesz a hitéért lefejezett fiatal férj asszonya.
Nem volt jellemző a Keken-jelenség. A legtöbb együttműködőt nem az Andrássy út 60. pincéjében kínozták félholtra.
Hol van ez attól a típustól, aki minden korban, helyzetben, rezsimben „fönt” van, mert másképp nem is tudja elképzelni.
Akkor a komcsikat szolgálta ki, ma a nyugati romlást.
Mindig azt, ami a trendi, amivel nem kell szembehelyezkedni, ami haszonnal jár, ami mögött világi (ördögi) erők vannak.
Igen, utazni, nyelvet tanulni külföldön, vezető állásba kerülni „gesztusok” nélkül nem lehetett, de nem is volt a legtöbb esetben kötelező az együttműködés.
Missziózni, „föld alatti” ifjúsági konferenciát szervezni, szolgálni szinte korlátlanul lehetett ezek nélkül is.
Lásd Győri János Sámuel és sokak életét, munkáját.
János szolgálata révén sokan megtértek, hívatást kaptak.
Voltak is jelentők körülötte, akik megnehezítették munkáját, de Isten kezében, irányításában tudta magát.
Fraternet levelezés, 2010.