Mi lehet a prédikációban?
Lehet, hogy ilyen anyag megismerésétől igazabb, életszerűbb lesz az igehirdetés.
Ebben a világban élünk, és ebben az egyházban, melyet valamikor megszállt a diktatúra titkosszolgálata.
Ennek következményeit ma is tapasztaljuk, ha nem is tudatosul sokakban.
Igaz, nem bírja mindenki idegrendszere vagy gyomra a valóságot. (Vagyis annak kis töredékét.)
Nem arra gondolok, hogy igehirdetés címén idézgessünk ilyen szomorú iratokból, vagy erről beszéljünk. (Ki se zárom.) De a kegyelem a bűn hátterén tündököl igazán.
Most nézem, a holnapi prédikációs igében pl. ilyesmi is van: „Nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt”. Az ügynökök is, a besúgottak is, a ma is manipulálók, és a beszervezetteken irgalmatlanul ítélkezők is, mindenki; én is, te is.
Más: egy mai lelkésznek, gyülekezeti tagnak célszerű, sőt kötelező ismernie a világi és az egyházi történelmet.
Vannak, akik arra büszkék, hogy nem olvasnak napi híreket...
Szerintem ma csak úgy szabad lelkészi, keresztyéni missziót végezni, hogy mint az orvosok is, tájékozódni kell a valóságról, a betegségről.
Milyen terapeuta az, aki nem diagnosztizál? Hogy lesz ebből rehabilitáció?
Ezt a mi helyzetünkben csak a Szentlélek munkája által tudom elképzelni, aki meggyőz a bűn tekintetében is, de újjá is szül (vö. János evangéliuma).
Fraternet levelezés, 2010.