Olvasói levél
Tisztelt szerkesztőség!
Néhány gondolatot fűzök dr. Frenkl Róbert Tanévkezdet c. írásának egy mondatához, mely az Evangélikus Élet múlt heti számában jelent meg.
„A jó értelemben vett világnézeti semlegesség – és ebben alig különbözik a színvonalas önkormányzati és az egyházi iskola – azt jelenti, hogy nincs eszmei presszió, a nyitott, egészséges szellemiségű iskolában a fiatalok megismerhetik a jelentős eszmeáramlatokat és autonóm emberként, értékorientáltan dönthetnek életükről.”
Meggyőződésem szerint evangélikus iskolával kapcsolatban nem beszélhetünk sem rossz, sem „jó” világnézeti semlegességről. Ez fából vaskarika. A fenti megállapítás megjelenhetett volna bármely liberális sajtótermékben. Naponta tömegével borítják be társadalmunkat az ilyen és ehhez hasonló megállapítások. Ez a mondat nem áll meg evangélikus hitünk mérlegén, sőt messzemenően megfelel a korszellemnek: relativizál, összemos, fellazít.
Az „eszmei presszió” felügyelő úr szótárában csak nem azonos az evangélium hirdetésével, az evangélizációval? Az evangélium megszólít, szíven üt, megtérésre indít, döntés elé állít. Bizonyos értelemben „pressziót” gyakorol az Isten – tisztelve az ember méltóságát még elveszett állapotában is – a szeretet ellenállhatatlan kényszerét, mellyel hív az ő országába. „Kényszerítsetek bejönni mindenkit…”
Azon a vasárnapon írom e néhány sort, melyen templomainkban a prédikációs igében ezt olvassuk: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol.” (Mt 12,30)
Milyen radikális, kizárólagos gondolat! Van-e ennek a Jézusnak még helye egyházunkban, iskoláinkban?
Evangéliumi hitünk szerint nem az emberközpontú megközelítés a döntő: „autonóm emberként, értékorientáltan dönthetnek életükről” – mármint a diákok –, hanem a lényeg az, hogy Isten döntött felőlünk: hogy megteremt, hogy kiűz a paradicsomból, hogy utánunk jön, hogy autonóm döntésünktől függetlenül is meghal értünk.
Jézus nem gyakorolt „pressziót” Pál apostolon a damaszkuszi úton? Pálnak nem a megtérés volt a nehéz, hanem a megtérés kikerülése.
Felügyelő úr az idézett mondat előtt ugyan megállapítja, hogy „a világnézetileg semleges iskola fikció, az egyházi iskoláktól a családok éppenséggel határozott világnézeti irányultságot várnak”.
A folytatásból mégis az derül ki, ezzel az elvárással a cikk írója nem ért egyet.
Tisztelettel,
Szeverényi János
Evangélikus Élet, 2002. 36. szám