Víz a hajóban – töprengés egyházunkról a Szélrózsa kapcsán
Mint valamikori országos ifjúsági lelkész – aki jó néhány „telt házas” programot szerveztem munkatársaimmal – is tanúsítom, hogy a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozók megszervezése és vezetése hatalmas teljesítmény. A méltatást elvégezte Gáncs Péter püspök is az EvÉlet 2006. július 30-ai számának vezércikkében. Ugyanakkor ő is utal arra, hogy „a nyitottság, a szabadság mindig kockázattal jár”.
Döntő kérdés, hogy minden szervező, előadó, „szolgálattevő” is a jézusi nyitottsággal és szabadsággal végezte-e tevékenységét a szolnoki találkozón. Vagy ha ez nem minden esetben történt így, volt-e mellette egyértelmű, keresztény ellenpontozás?
A programok, lehetőségek többsége építő, Istenhez segítő volt idén is. Az öröm és hála mellett azonban hangot kell adnom annak a tapasztalatomnak, hogy a víz (a „világ”) erősen szivárog az egyház hajójába.
A bibliai, holisztikus szemléletben természetesen megfér – még egy keresztény találkozón is – a jókedv, sport, játék, táncház, zene (nem csak direkt szakrális), evés-ivás. De nem férhet meg, nem kaphat támogatást a teremtettségi és újjáteremtettségi rendtől való eltérés.
Jó néhány nagyszerű alkalmat meglátogattam, de néha „háborgott a lelkem” (ApCsel 17,16), hasonlóan Páléhoz, amikor Athénben járt. Szerintem magunk ellen dolgozunk, saját „szervezetünket” számoljuk fel olyan tartalmú előadásokkal, fórumokkal, koncertekkel, amelyek ellentétesek a bibliai tanítással, Isten akaratával. Néhány példát említek név nélkül, mert nem a személyek fontosak, hanem a szellemiség.
Az Egyszerűen szex című előadás megtartását nem keresztény értékrendet képviselő szexológusra bízták a szervezők. Tessék mondani, miért? Mi még ezt is kibírjuk? A fórumról az EvÉletben megjelent tudósítás olyan gondolatokat közöl (felvezetés, kommentár, szerkesztői megjegyzés nélkül), amellyel sok nem keresztény ember sem ért egyet. Ki merem jelenteni, hogy ezek istentelen, embertelen, élet- és családellenes elvek. Ezt kapják fiataljaink éjjel-nappal – miért, hogy az egyházban is ez kerül előtérbe?!
Előadást tartott baloldali evangélikus politikus is, szintén több vitatható, a bibliai értékrenddel ütköző gondolatot közölve – például a sterilizációs törvény megalkotásával kapcsolatban. Miért csak ez az oldal képviseltette magát? Miért nem fér meg a „liberális” stílusban egy „jobb oldali” szakértő megszólaltatása? Talán a jelen politikai helyzet miatt? Lehet ez szempont?
Miért kell szerepeltetni olyan könnyűzenei együtteseket, amelyeknek zavaros a szellemi hátterük, a szövegük és a zenéjük? Jézus tenne ilyet? Akkor mi milyen felhatalmazással, motivációval tesszük ezt? Erre hívtunk például száz erdélyi fiatalt? Lássák, hogy mi már ilyen lazák vagyunk?
Számomra a legfájóbb mégis az volt, hogy több igei, teológiai alkalmon nem szólalt meg az evangélium, de volt magas teologizálás, szkepticizmus, humanizmus, liberalizmus. Ilyesmitől még nem tért meg senki, ebből nem lesz egyház.
Jó, ha egy ilyen különleges találkozón többféle műfajjal, (kegyességi) stílussal, gondolkodással találkoznak fiataljaink, és nem baj, ha nem minden „direkt” evangélizálás, jó a „svédasztal”, de mérgező ételeknek itt helye nincs. Azt a luxust nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy ilyen alkalmon az ellenségnek is fórumot adunk.
Tudom, lesznek, akik ünneprontónak tartanak a fenti gondolataim miatt, nehezen is szántam rá magamat az írásra, mégis: nem lehetek „néma eb”.
Vigyázat, egyre több a víz a hajóban!
Evangélikus Élet, 2006. 32. szám