Arccal vagy háttal?
A mi segítségünk az Úrtól van, aki teremtette a mennyet és a földet. Az ő drága szent nevének, lényének legyen dicséret, dicsőség, hálaadás most és mindenkor és mindörökkön örökké. Ámen!
Urunk, szentelj meg minket a te igéddel! A te igéd igazság.
Bibliaolvasó Útmutatónk által a mai napra kijelölt szakasz Jeremiás 7,16–28-ban olvasható.
„Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg! Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek, és ezzel bosszantsanak. Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól az Úr –, nem saját maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat! Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki!
Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres áldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! Mert nem az égő- és véres áldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat. Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem. De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik. Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni. Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az Úrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.”
Iszonyú, ahogy kezdődik és iszonyú, ahogy végződik a mai napra kijelölt ige. De ne ijedjünk meg, mi a lelki Izraelhez tartozunk és nem a testihez.
Az Ószövetségen belül is van evangélium, jó hír. Ebben a szakaszban éppen túl sok jó hír nincsen, de mi a teljes Bibliát olvassuk, és – ahogy nekünk nagyon helyesen tanították a teológián, Luther nyomán is – a Szentírást csak Jézuson keresztül szabad és lehet értelmezni. Jeremiás és Mózes nem üdvözít, az evangélikus egyház, Luther nem üdvözít, egyik egyház sem üdvözít, hanem csak az Úr Jézus Krisztus. Sokan beleragadnak az ószövetségi igébe, a törvénybe és még Jézust is képesek Jézus nélkül olvasni. Még Jézusból is sokszor Mózest gyártanak, és tőle is ítéletes, törvényes szavakat idéznek, hiszen olvashatunk tőle ilyeneket is, és nem mondta, hogy lejárt volna a törvény ideje, hogy vége a Tízparancsolatnak. Jézus azt mondta, hogy egy ióta, egy pontocska sem múlik el belőle. De ő valóban új szövetséget köt velünk. Mi pedig még az Újszövetség ajándékával együtt is botladozunk. Bizony, a megtért hívő ember életében is vannak harcok, küzdelmek, nyomorúságok, nehéz szakaszok, és néha nagyon is szükséges Isten józanító szava.
Isten mindig elküldi az ő szavát az egyházba. Minden korban, ma is. Az elnököknek, királyoknak, hajléktalanoknak – mindenhova eljut az interneten és mindenféle eszközön keresztül. A hűtlen, parázna egyháznak is támaszt egy Jeremiást. Ő tiltakozik; azt mondja, hogy fiatal, nem akarja csinálni, sok baja lesz belőle – lett is… De azt mondta neki Isten, hogy induljon és hirdesse, amit parancsol, és ne riadjon meg tőlük, ércfallá teszi őt velük szemben. Az „egyház” pedig bedobta Jeremiást a ciszternába, kalodába zárta, megverte, arcul ütötte. Ő maga még a fogantatása pillanatát is megbánta. Istennek is azt mondta: „»olyan vagy hozzám, mint a csalóka patak«, elegem van, belefáradtam” (vö. Jer 15,18).
Isten gondoskodik arról, hogy az ő igéje ma is, most is elérje a szívünket. Jeremiásnak, akit ő elhívott, elküldött, akinek a szívére beszélt, ezt mondja Isten: „Te pedig ne imádkozz ezért a népért!” A hívők azt szokták mondani, hogy a legszentebb dolog az imádság, járjunk közben népünkért, tartsunk imaközösséget… De Isten nem majom, nem idomított házi bálvány! Ő az élő Isten, aki úgy bele tudott keseredni, bele tudott fáradni a teremtésébe, hogy a könnye özönvízként elárasztotta az emberiséget. Azt olvassuk, hogy megbánta Isten, hogy embert teremtett.
Látva a mi nyugati világunkat, mit gondolhat, mit érezhet Isten? Amikor a gonoszság megsokasodott a földön? Nyugati parlamentek felállva tapsolják azt, hogy – különösebb indok nélkül – egészen a szülésig el lehet végezni az abortuszt, ha az anya kéri. Ez sátánizmus! Életellenes, családellenes, nemzetellenes dolgokat nemhogy elkövetnek, hanem törvényesítenek, és lenyomják az egyház torkán is. Már ahol lehet. Isten azt mondja Jeremiásnak: „Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!” Mi minden van megírva a Bibliánkban!
„Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének.” Izrael választott nép, Isten népe, feladata van. Isten szent dolgot bízott Izraelre és az egyházra, az evangélikusra, és a többire is. Szent feladatot adott, nem lehet helyette akármi mást csinálni. Családok együtt végzik az ég királynőjének a kultuszát. Ez bálványimádás.
A hetedik fejezet megelőző részében olvashatjuk Jeremiás templomi prédikációját. Izrael két hatalmas birodalom ütközőpontján élt – ahogy ma Magyarország nyugat és kelet ütközőpontján helyezkedik el –, és nagy bajban volt. Istenhez kiáltottak. Folyt a kultusz, mentek „evangelizációra”, volt „misszió” és sok minden más. Világkrízis, káosz volt akkor is. Jeremiás kiállt a templom ajtajába és azt mondta: „Idejöttök, és azt mondjátok, hogy az Úr temploma ez, és loptok, csaltok, hazudtok! Azt mondjátok, hogy megszabadultunk, és mégis ugyanazokat a dolgokat cselekszitek!” (vö. Jer 7,1–11)
Isten igéje mindnyájunknak szól. Mindnyájunkat meg akar érinteni, szíven akar találni, mert így nem mehetnek tovább a dolgok, így nem folyhat a vallásos élet. Magyarországon, Európában, a nyugaton így nem folytatódhat minden, mert ez a halál útja. Ha nem térünk meg Jézus Krisztushoz, aki legyőzte a halált, akkor elveszünk a gyerekeinkkel, unokáinkkal együtt.
„Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól az Úr –, nem saját maguknak?” A pénzimádat, anyagiasság, perverzitások, a pornográfia és egyéb szennyes dolgok mindnyájunkat elérnek. Lelkészkonferenciákon, keresztyén konferenciákon a hotelszobákban megy a pornó nézés. Ezt nem ítélkezve mondom! A sátán rázza a rostát, és sokszor a legkülönbek is elbizonytalanodnak. Isten kiönti a fájdalmát: „miközben élitek a vallásos életet, működik az egyház, folyik a bálványimádás is”. A protestánsok most mutogathatnak a katolikusokra: az ég királynőjét tisztelik, ez biztos a „máriázásról” szól. Nem! A Szentlélek megmutatja, hogy számodra mi az ég királynője, kinek „gyúrod a tésztát”, kié a szíved. Ahogy Luther mondja: az a te istened, amin a szíved csüng.
„Vajon nekem okoznak bosszúságot?...” Azt hiszik, hogy bujkálni kell Isten elől, ahogy Ádám és Éva tette? Hát ők azok, akiknek nincs helyén az életük, nincs erőforrásuk, nincs hitük, nincs reménységük, és elvesznek. Hát nem veszik észre, hogy a halál útján járnak? Azt mondja az Úr Jézus az evangéliumokban: „…ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek…” (Mt 24,37–38) Most is ez folyik, nem vesszük észre a krízist. Ez nem egyszerűen csak a koronavírus járvány, amely éppen tombol a világban, sokkal nagyobb bajok vannak.
„Mert majd szégyen borítja arcukat! Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki!” Nézünk néha híradót? Égnek az erdők, az állatok, szó szerint. Tombol a járvány, és egyházi emberek azt nyilatkozzák, hogy ez biztos, hogy nem Isten büntetése. Honnan tudják? Hogy meri ezt kimondani egy egyházi ember? Én nem mondom, hogy Isten büntetése, de azt sem, hogy nem az. Kríziseken mennek át házasságok, családok, életek, a gazdaság, a kultúra. Folyik a kultusz, de nincs megtérés. Rázkódik a rosta.
Szentlélek által maga Isten hív minket megtérésre. Ádám, hol vagy? Éva, hol vagy? Merre jutottál, mi lesz veled? Isten keres minket, és mi a hátunkat mutatjuk neki. Ő pedig, mivel „bolond” Isten, nem adja fel. Pálnál olvassuk: „az Isten bolondsága bölcsebb az emberek bölcsességénél” (1Kor 1,25).
Hóseás prófétának azt mondta az Úr, hogy vegyen feleségül egy parázna nőt, és legyenek tőle gyermekei. Élje át személyesen azt, hogy mit jelent, hogy megcsalja Istent Izrael, az Egyház, és mégis megy a „pusztába” megkeresni. Ez már az úgynevezett törvénykönyvben, az Ószövetségben benne van, hogy Isten, bolyong a pusztában és keresi a cédát, aki odaadta a szívét, energiáját sok minden másra. Ezért mondja Jeremiás: „Ne gyertek a templomba! Mi ez a színjáték?!”
Amikor Jézus bemegy a jeruzsálemi templomba, összeszorul a szíve. Azt a drága Jézust, aki lényegében szelíd, engedelmes és alázatos volt, elönti a szent fájdalom: „Mi folyik itt, mivé teszitek Atyám házát!? Rablók barlangjává! Elbújtok az Isten elől? Hát majd pusztán hagyatik a ti házatok!” Háromezer templomot újítottak fel az elmúlt tíz évben, és nagy részük üres, vagy alig járnak oda. Látjuk, tapasztaljuk, hogyan buknak el sorra a nyugati egyházak. Ahol Istentől átveszi a vezetést az ember, és az emberen keresztül a világ – és esetleg a gonosz –, ott nincsen élet.
Miért feszítették meg Jézust? Miért volt ilyen iszonyú indulat vele kapcsolatosan? Mert azt mondta a templomban, hogy az ő atyjuk az ördög. Nem tudom, hogy beválasztották volna-e a zsinatba, felvették volna-e a teológiára, kibocsátották volna-e őt ilyen kijelentés után, hogy „az atyátok az ördög, mert hazudoztok és embert öltök”...
Néhány verssel az igeszakaszunk után olvassuk, hogy Jeremiáson keresztül számonkéri Isten: „Ki mondta nektek, hogy a gyerekeiteket áldozzátok föl?” Istenre hivatkozva, akkori vallásos zsidó szülők feláldozták a gyerekeiket a Moloknak. Ma mi folyik? Évente negyvenmillió magzat pusztul el, jó részük keresztyén országokban. És közben aggódunk, hogy jön a fundamentalista iszlám, és mi lesz a mi keresztyén kultúránkkal?! Az iszlám azt látja, hogy öljük a magzatainkat, iszunk, paráználkodunk, válunk – az egyházban is. Sok nyugat-európai városban az utcán lehet drogot venni, még csak nem is dílertől. Minden nyitva, mindent lehet. Nem gondoljuk, hogy van olyan muszlim, aki azt mondja, hogy mindez mocsok?
Az iszlám törvényvallás, és rettenetes, ha ők uralomra kerülnek. Egyszer este tizenegyre mentem imádkozni egy muszlim ismerősömmel. Legalább ezer férfi imádkozott együtt másfél órán keresztül London külvárosában egy mecsetben. Ez sem lehet Isten büntetése, hogy ránk ereszt egy népet? Ne mondjuk, hogy az, ne istenkedjünk, mert nem tudhatjuk, de hogy baj van, az tény. Az egész teremtettség fellázadt, mozognak a tengerek, a földek és az erdők. Egész nyáron azt láttuk, ahogy lángokban áll a világ. Ilyen még nem volt, hogy Amerika és Ausztrália nagy része égett.
„Ezért így szól az én Uram, az Úr: Lángoló haragom kiárad erre a szent helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld gyümölcsére. Égni fog, nem alszik ki! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véres áldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!” Az úrvacsorátokat, a diakóniai intézeteiteket, a teológiai rendszereiteket – egyétek meg! Föltámasztják ezek a halottat? Jönnek a megtérők? Van újjászületés? Hatással vagyunk a világra? Mindent kitalálunk, új liturgiát, régi liturgiát, csak megtérés ne legyen. Isten azt mondja: egyétek meg, annak több értelme van, mint ha úgy úrvacsoráztok, hogy tovább paráználkodtok, tovább isztok, tovább gyűlölködtök, tovább békétlenkedtek, tovább nyaltok gerinctelenül. Mi értelme van így az egésznek?
„Mert nem az égő- és véres áldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok az én szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!” Mi ez az út? A Tóra, a törvény, a Tíz ige. Amit ma lábbal taposnak, vagyis legtöbben negligálnak, félretesznek, és az egyházban is azt mondják, hogy ez lejárt, így nem lehet élni, ne törvényeskedjünk. Holott a keskeny úton lehet életre jutni, és a széles úton sokan mennek a kárhozatba, mondja az Úr.
„De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat.” Olyan ez, mint amikor a fiú készül az első csókra. Minden sejtjével beleszeret valakibe, közeledik hozzá, mert akarja őt, és a másik elfordul. Talán voltak ilyen szívenütő élményeink. Isten elsírja ezt a fájdalmát: szeretnélek megölelni, szeretnélek megcsókolni, szeretnék rád nézni, szemeimmel tanácsolni téged, szeretnék a keresztről rád tekinteni. Úgy szomjazom utánad! Hát miért csinálta végig Jézus, ez a harmincéves jókötésű ács ember a kereszthalált? Mert halálosan szerelmes az emberbe, a cédává lett egyházba.
Nemcsak Jeremiásra hallgatunk ma, hanem Jézusra is. Jeremiás mindenben igazat mondott, és ezek az igék ma is állnak és a helyükön vannak, de jaj nekünk, ha csak Jeremiást hallgatjuk ma és nem halljuk meg Jézus szavát: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, … hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet!” (Mt 23,37)
Isten elküldi az ő szavát – ha meg is botránkoznak rajta néhányan, hogy miért ilyen nagy a hangja a missziói lelkésznek. Testvérek, esendő és törékeny vagyok én is, de tudom, hogy az igének igaza van, és az igét Isten nem adta oda népszavazásra, hanem kőbe véste és a te szíved kőtábláira is vési. Nem kérdezte meg, hogy mi a véleményetek arról, hogy a házasság egy férfi és egy nő kapcsolata, hogy hogyan kell védeni a szerelmet, a másik jó hírét, az Istennel való élő, személyes kapcsolatot.
Nem tudom, van-e jobb megoldás a demokráciánál. Úgy tűnik itt, a nyugati világban, hogy nincs, de hogy a népuralom milyen következményekkel járhat? Például azzal, hogy öljük meg Mózest, vagy öljük meg Jézust, Kolbe atyát, vagy Ordass Lajost; bárkit, ha a nép úgy szavaz. Vagy öljük meg szülés előtt a magzatot, ha a nép úgy szavaz, és tapsoljunk felállva, hogy ez a demokrácia. Ez sátánizmus, nem demokrácia.
„De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték, hátukat fordították felém, és nem arcukat. Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.” Állandóan küldte szolgáit! Nem a mi dolgunk itt a földön elválasztani a juhokat a kecskéktől, de érezzük a különbségek a között, amikor az ige szíven talál, és a között, amikor valakit hallgatunk, aki a saját gondolatait osztja meg vagy igetanulmányt tart. Attól a halott nem támad föl. A halott csak Jézus Krisztus által támad föl, az ő szavától, amellyel a világot teremtette, amikor azt mondta: „Legyen!”, „Lázár, jöjj ki!”, „Ifjú, neked mondom: kelj fel!”, vagy: „Leányka, ébredj föl!” Ettől föltámad a halott. Én is így támadtam föl, és sokan el tudjátok mondani, hogy szólt hozzátok az Isten. Mi már nem szóltunk hozzá, mi a hátunkat mutattuk neki, és ő volt ilyen bolond szerelmes, hogy utánunk jött. Utánam egy fényképész-zenész barátom képében, aki megtalált engem Békéscsaba főterén.
„Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem. De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.” Borzasztó, amikor az egyház megmakacsolja magát és azt mondja, hogy ezek szektásak, pietisták, rajongók, máglyára velük! Ige-abortusz folyik, a bennünk megfoganó élet elpusztul. Nem idealizáljuk a negyvenes-ötvenes éveket és a későbbi korszakot sem, de bizony gonoszabbak vagyunk, mint az őseink. Az uralkodó egyháznak is rengeteg hibája, bűne, nyomorúsága volt, de ami ma folyik, az tragédia.
„Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni. Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, Az Úrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.” Abban az egyházban, gyülekezetben, ahol az ember ül a trónra, megtörténhet az, hogy az emberen keresztül a gonosz erők beszüremkednek, és Isten távozik. Isten soha nem fogja a nevét adni életellenes törvényekhez és gyakorlatokhoz. Jézus drága szent nevét ne használja senki megtérés nélkül, mert az istengyalázás, mert ezek miatt káromolják az ő nevét.
Az evangelizáció az, amikor Isten maga szól hozzánk: Fiam, lányom, látlak, tudok rólad, ismerem a hátadat, szeretnék a szemedbe nézni, nagyon szeretlek! Remeg érted az Isten szíve, evangélikus és a többi egyház! Isten nem akarja, hogy elvesszünk. Nem akarja a bűnös ember halálát, hanem azt akarja, hogy éljen (vö. Ez 18,23). De az élet megtéréssel kezdődik. Rá kell találnunk a forrásra, ahogy rátalált a samáriai asszony Jézusban a Szentlélek által, és azután élő víz folyamai ömlöttek az addig kiszikkadt, parázna belsejéből. Megkaptam már néhányszor, hogy nem kell mindig a megtérésről beszélni. De ha lelkészként nem ezt hirdetem, akkor menjek vissza fényképésznek, csináljak valami mást; ha nem akarom Istenhez vezetni az embereket, ha nem akarok evangéliumot hirdetni.
Látjátok az ég jeleit, jöjjetek hozzá mindnyájan, akik megfáradtatok, tegyétek le a terheiteket, mert csak nála van a szíveteknek békessége, csak nála lehet a terheket letenni. Hirdetem ma is a drága Jézust, akinek a sebeiben van a gyógyulás, aki fölvitte a keresztfára a pornófüggést, a gyűlölködést, a haragot, azt, hogy ölik egymást az emberek családjukon belül. Fölvitte az ő drága és szent testében a mi bűneinket, átokká lett, hogy mi áldássá legyünk.
Élet és halál kérdése a megtérés. Ha tízezer teológus tagadja is, hogy van Istennel és Isten nélkül is öröklét, ez akkor is igaz. Én Jézusnak hiszek, és nem fogadom el, hogy utólag átírják a Bibliát. Most éppen ez történik nyugat-európai országokban. Olyan törvények születnek, hogy át kell írni a Bibliát. Átírják ahelyett, hogy újra olvasnák! Hogy véletlenül se hirdesse az egyház az igazságot. Gyűlöletbeszéd vádjával egy német evangélikus lelkészt meghurcoltak, bíróság elé vittek.
Bolond idők ezek. Egy ige szerint ilyen időkben jobb, ha hallgat a bölcs. Nem hallgathatunk! Persze, elcsendesedünk lassan, ahogy öregszünk, de az Ige szól, az Ige igazság! Ha Isten Igéje – amelyet abortáltunk sokszor, a prófétáinkat megöltük, kiszorítottuk – elhallgat, Isten könyörüljön rajtunk, mert akkor mindennek vége. De ez az Ige szól még: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!...” (Mt 11,28)
Drága Urunk!
Köszönjük, hogy jelen vagy ebben a világban. Köszönjük, hogy szerelmed szorongat minket, szívünket, torkunkat. Köszönjük, hogy a te igéd igazság, és halottakat támaszt ma is.
Uram, én magam személyesen is bocsánatot kérek tőled bűneimért, mulasztásaimért, lelkész időszakomban elkövetett botránkoztatásokért. Könyörülj rajtam, könyörülj rajtunk, gyülekezeteinken, egyházainkon!
Az, hogy még mindig szól a te igéd, azt jelzi, hogy még a kegyelem korszakában vagyunk. Halljuk a hangodat, Uram! Köszönjük, hogy ránk tekintettél a keresztről, és még onnan is jót kívánsz, még ott is imádkozol értünk, mert nem tudjuk mindig, hogy mit cselekszünk.
Köszönjük a törvényt és köszönjük az evangéliumot! Jövünk hozzád, meg akarunk térni. Kérünk, áraszd ki az életünkbe még jobban, még erősebben a mennyei tüzet, a mennyei Lelket, a drága Szentlelket, aki Jézust Úrnak mondja.
Könyörülj világunkon, országunkon, egyházunkon! Adj megújulást, megtérést mindenkinek!
Ámen
Szeverényi János igehirdetése, amely 2020. október 10-én hangzott el az országos evangelizáción, a Budapest-Deák téri templomban