„Kegyelemből van üdvösségetek a hit által” – beszélgetés az idei országos evangelizációról Szeverényi Jánossal
Budapest – 2013. október 12-én – a hagyományoknak megfelelően – a Deák téri evangélikus templom ad helyet az országos evangelizációnak. Az idei évben a „kegyelemből van üdvösségetek a hit által” (Ef 2, 8) újszövetségi ige a mottója az immáron közel ezerötszáz fős összejövetelnek. A rendezvényről az országos missziói lelkészt, Szeverényi Jánost kérdeztük.
– Mi alapján lett a mostani országos evangelizáció mottója Pál apostol mondata?
– Minden évben meg szoktuk nézni az Útmutató éves, havi vagy heti igéjét. Most az adott napi igét választottuk. Nem véletlen, hogy erre fókuszáltunk, hiszen ez a keresztyén üzenet lényege. Egy evangelizáció során ugyanis feltétlenül előkerül ennek az üzenete. Egy irgalmatlanul, kegyetlen korban élünk, melyben meggyőződésem, hogy nagyon fontos, hogy az emberek meghallják az isteni jóságról szóló hírt.
– A kegyelem kérdését – bibliai alapokon – a magzati kortól vezetitek végig egészen az elmúlásig. Meddig tart a kegyelem? Mit jelent a kegyelem a hívők számára?
– A szó újszövetségi alapja a χάρις, vagyis Isten jósága, az isteni irgalmasság. Ez az élet minden területére kihat! A kereszténység hajlamos arra, hogy az ilyen szavakat – szorosan a hitéletére alkalmazva – beszűkítse. Szerintem nagyon fontos, hogy ne csak az úrvacsorára, vagy bűnbocsánatra gondolva tapasztaljuk meg, hogy áthat minket az isteni jóság. Ezért tartom jónak, hogy a magzatkortól kezdve vegyük végig ennek a jelentőségét. Az, hogy a fiatalok megházasodnak-e, hogy vállalnak-e gyermeket, a magzatot megtartják-e, mind ezzel összefüggő, lényeges kérdés. Mi van azokkal, akik átestek egy abortuszon és nincsen aki segítene a feldolgozásban? Fontos, hogy ők is átéljék az Istentől áradó kegyelem megtapasztalhatóságát, hogy az elrontott dolgaink, bűneink után is van feloldás és gyógyulás. Így vonul át a kegyelem az emberi élet minden területén.
– Az egyház és kegyelem Széll Bulcsú előadásában külön is előkerül. Hogyan értelmezhető ez?
– Tudatos döntésünk volt az, hogy az egyház szempontjából is megnézzük a kegyelem kérdését. Fontos szempont, hogy az evangélikus egyház mit gondol erről. Mi a bűn és mik annak a következményei? Itt különböző megközelítések, kegyességi irányzatok is előkerülhetnek majd. Az egyházat végigkíséri az a dilemma, hogy a törvényt, azon belül is a Tízparancsolatot hogyan értelmezi. Amennyiben valamit valaki nem tart a törvénytől eltérőnek, akkor nincs jelentősége számára a kegyelemnek sem... Ezt azonban szabadon hagynám, hiszen ez a szekció vezetőjének a területe.
– Bakay Péter vezetésével evangélikus cigány közösségek fognak a szekcióüléseket követően bizonyságot tenni. A reformáció és tolerancia évében nagyon jó azzal találkozni, hogy a sokak által kevésbé megértett, egy kicsit háttérben lévő missziói ág ezáltal nagy hangsúlyt kap.
– Régi álmom volt, hogy az evangélikus egyház nagy budapesti, központi templomában egyszer a magyarországi evangélikus cigány-közösségek közösen hálát adhassanak. Tíz évvel ezelőtt iktattak be egy ehhez hasonló országos evangelizáción a missziói lelkészi szolgálatba. Attól kezdve vált szervezetté egyházunkban a cigányok felé történő pasztoráció. Következő nyárra már megszerveztük az első Közös asztal – roma-magyar konferenciát. Azóta tudatosabbá vált ez a szolgálat és néhány évvel ezelőtt a Missziói Bizottság kérésére egyházunk főállású cigány-missziós lelkészt is kinevezett.
Most öt-hat településről érkeznek cigány testvéreink, hogy velünk együtt hálát adjanak az Úrnak. Szerintem egyházunk szempontjából ez történelmi esemény, jelentős mérföldkő!
– A plakáton két éves kortól hívjátok az érdeklődőket. Kit vártok a programokra?
– Az elmúlt években újra és újra megtelt a Deák téri templom, amely 1300-1400 fő részvételét jelenti. A lehető legkülönbözőbb helyekről érkeznek az evangéliumra és a közösségre vágyók. Az utóbbi években határon túlról is, elsősorban Felvidékről jönnek evangélikusok.
Az országos evangelizáció tulajdonképpen egy évente megrendezésre kerülő nagy találkozója az evangélikus gyülekezeteknek. Természetesen van egy törzsgárda, azonban egyértelműen érzékelhető, hogy egyre több a középkorú és fiatal is ezeken az alkalmakon. Mindig vannak más felekezetűek is, akik velünk töltik a napot. Végső soron egy nagy, heterogén, sokszínű közösséget alkotunk, olyat, ahol mindig van hely a másiknak is.
Galambos Ádám
www.evangelikus.hu, 2013. 10. 11.