„Krisztusban leomlanak a választófalak”
Beszélgetés Szeverényi János országos missziói lelkésszel
– Ön missziói lelkészként gyakorta lát el szolgálatot nemcsak anyaországi, hanem határon túli magyar gyülekezetekben is. Tudatos koncepció húzódik meg a háttérben?
– A „koncepció” lényege, hogy egy család és egy test vagyunk Krisztusban, összetartozunk. Nem „magyarkodó”, valamiféle búsongó, „csakazértis” utak, programok ezek, hanem a missziói parancsnak engedelmeskedve hirdetjük az evangéliumot. Elsősorban magyar evangélikus testvéreinknek, de örömmel vállaljuk a közösséget más felekezetű magyarokkal is. Ha pedig úgy adja Isten – mert adja –, akkor szlovákokkal, románokkal, ukránokkal, oroszokkal, cigányokkal, szlovénokkal, bárkivel. Hiszem, tudom, hogy a megtért magyar ember áldás környezete számára. A trianoni átok megtörését leginkább ebben a tapasztalatban élem meg.
Hálás vagyok azért, hogy folyamatosan látogathatom a Kárpát-medencei gyülekezeteket, összekötöm a szálakat, missziói anyagokat viszek a testvéreknek. Például most indítjuk el a beregszászi és a kolozsvári rádióban is adásainkat heti rendszerességgel.
– Melyek voltak az elmúlt időszak legmeghatározóbb eseményei a magyar–magyar kapcsolatok terén? Volt-e esetleg olyan ezek közül, amely személyesen is megérintette?
– Sok ilyen van, néhányat említek közülük. A kolozsvári evangélikus templomban ifjúsági evangélizációt tartottunk Kutyából nem lesz szalonna (?) címmel. A záró estére megtelt a templom. A fiatalokat bevontuk a szolgálatba: szervezés, plakátolás, hívogatás, bizonyságtétel énekben, szóban. Hajnali egyig tartottak a lelkipásztori beszélgetések.
A debreceni Márton Áron Szakkollégiumban a határon túli magyar fiatalok szerveztek előadói estet és igehirdetési alkalmat. Jó volt látni, hogy egy anyaországi városban élik át a Kárpát-medencei magyarság összetartozását, és mindezt keresztény hitük által. A kárpátaljai Nagydobronyban magyarok és magyarul beszélő cigány testvérek szerveztek cigánymunkatárs-képző alkalmat és többnapos evangélizációt. Hat faluból jöttek a testvérek, szólt az ige, és zengett az ének. Csodálatos volt együtt dicsőíteni Istent, minden ember Atyját.
Nagyváradon Tőkés László püspök meghívására részt vettem a Van kiút rendezvénysorozat harmadik alkalmán. A földrajzi és vallási paletta itt kiegészült zsidó testvéreinkkel, hiszen a rendezők között volt a kereszténydemokrata Barankovics István Alapítvány Izraelita Műhelye is. Egyházi vezetők, rabbik, politikusok, művészek vallottak az örökkévaló Isten által adott, életre vezető útról, amely a zsidóságnak a Tóra, a törvény, nekünk pedig a törvény és Jézus Krisztus. Nem igaz az, hogy a zsidó származásúak nem lehetnek jó hazafiak, és az sem igaz, hogy a polgári értékeket vallók antiszemiták; együtt szerethetjük hazánkat, népünket.
– Milyen konkrét feladatok elvégzését látja a legégetőbbnek a magyar–magyar kapcsolatok szorosabbra fűzése szempontjából?
– Még mindig sokan tájékozatlanok, nem ismerik eléggé az elszakított területeket, a gazdag kulturális és hitbeli értékeket. Jó lenne sokkal több egyházi, gyülekezeti utat szervezni, hiszen sokan még nem jártak Kárpátalján, a Gyimesben vagy Pozsonyban. Egyszer csatlakoztam a Vas megyei őrimagyarósdi gyülekezethez a székelyföldi kirándulásuk alkalmával. (Az őrimagyarósdiak ősei székelyek, akiket István király hívott a határ védelmére.) Együtt éltük át a csíksomlyói nagy magyar találkozó semmihez sem hasonlítható ünnepét, és meglátogattuk a környék evangélikus gyülekezeteit is Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, bejártuk a Gyimes völgyét, eljutva egészen a történelmi határig. Többen – az idősebbek közül is – először jártak Erdélyben, Székelyföldön.
Tudatosabban kellene szervezni a testvér-gyülekezeti hálózatot. Egy közösségnek lehetne három-négy testvérgyülekezete, ahogy van is erre példa. Az alkalmankénti kirándulásokon túl folyamatos kapcsolattartásra, közös szolgálatokra van, lenne szükség. Egyik anyaországi gyülekezetünk havonta látogatja távolabbi testvéreit, és segíti a helyi szolgálatot.
– A böjti időszakhoz közeledve milyen üzenetet fogalmazna meg, amely határon innen és túl egyaránt megszívlelendő?
– Krisztusban leomlanak a választófalak. Ez nem jelenti azt, hogy feladjuk nemzeti vagy felekezeti identitásunkat, de azt feltétlenül jelenti, hogy ami igazán és döntő módon összeköt minket, az az Istenbe vetett hit és a Jézus Krisztusban kapott kegyelem. Az Isten nem magyar, román vagy zsidó és nem református, baptista, de még csak nem is lutheránus, hanem mindnyájunknak Atyja. Ez a hit megtisztítja, átragyogja, és áldottá teszi a nemzetet és a felekezetet. Az igazolhatatlan és szégyenteljes 2004. december 5-i népszavazást is csak ebben az összefüggésben láthatjuk.
Útitárs, 2009/1.
Készítette: Szűcs Petra