Bemerítés, keresztség: „szól a szkriptúra”
2011. július 24.
Bemerítéssel keresztelt meg egy gyermeket – evangélikus liturgia szerint – az alsógödi evangélikus templomban Szeverényi János. A Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) országos missziói lelkésze július közepén részesítette a keresztség szentségében Kis Kende Gáspárt, akinek édesanyja református testvéregyházunk tagja. Az alábbiakban a Híd magazinban is rendszeresen publikáló édesapa gondolatait osztjuk meg az olvasókkal.
„Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket” – (Lukács 3,16)
Ahol a Bibliánk keresztséget, keresztelést említ, ott az eredeti szövegben a bemerítés szó szerepel. Bizonyára megvan az oka, hogy miért a keresztelés szót használták a fordítók immár évszázadok óta, de ha véletlenszerűen megkérdeznénk tíz, templomba járó ismerősünket, a nagy többség bizonyára nem tudná, miért. Én sem tudom.
De mit is jelentenek a szavak? A keresztelés szó hallatán egy templombelső képe sejlik fel előttem, amelynek oltárterében egy lelkész és néhány felnőtt áll körül egy kisbabát, akinek a fejére alig látható módon épp vizet hintenek vagy – még kevésbé látható módon – nedves ujjal keresztet rajzolnak.
A bemerítés szó elhangzásával egyidejűleg legalább egy kádnyi víz jelenik meg előttem, alámerülés, szinte hallom a víz loccsanását, amely aztán folyik le az előbukó ember haján és arcán, aki fúj egyet, prüszköl és megtörli a szemét. Ráadásul a szónak – a kereszteléssel ellentétben – a hétköznapokban is könnyen tudunk értelmet tulajdonítani. Belemerülünk az olvasásba, a játékba vagy épp a munkába. Talán pont ez lehetett az eredeti szándék: az egyébként használatos kifejezéssel valami Istennel összefüggő dolgot leírni: a vízbe való belemerülést kövesse Isten Szentlelkébe való belemerülésünk.
Én azért kértem, hogy a fiaim „keresztelése” alámerítéssel történjék, hogy megmaradjon ez a szimbólum. A test fürdője szimbolizálja a lélek fürdőjét. Ez így valóban látható és egyértelmű jel: könnyedén érthető belőle az, amire Keresztelő János utalt Jézussal kapcsolatban: „Én ugyan vízbe merítelek be titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekbe és tűzbe merít titeket.”
Kis Ferenc Balázs
(forrás: Evangélikus Élet)
