Ökumenikus pásztorkör, imareggeli, 2014. február 7.
Kávé, olvasószemüveg és egy nagy asztal – már ennyi is elég ahhoz, hogy keresztyén gyülekezetek és szervezetek vezetői leüljenek egymással enni, beszélgetni, imádkozni. Hét évvel ezelőtt meg is tették, azóta minden hónap első keddjén találkoznak a különböző felekezetek elöljárói, hogy együtt könyörögjenek a főváros és az ország megújulásáért.
Ki Isten és kinek látjuk? Kik vagyunk mi és milyen a kapcsolat köztünk? – ezekre a kérdésekre hívta fel a figyelmet Horváth Géza pasaréti református lelkész a keresztyén vezetők imareggelijén tartott áhítatában. Mint mondta: ha vannak is más erőforrások, az Istenben hívő emberek hiszik és meg is vallják, hogy segítségük egyedül az Úrtól van.
Éppen az egy Istenbe vetett bizalom és az iránta tanúsított alázat az, ami utat nyithatott ahhoz, hogy a különböző felekezetek elöljárói és szolgálói ima- és asztalközösséget alkotva rendszeresen találkozzanak. Februárban többek között az Üdvhadsereg és a baptista egyház elnökei, az OM külmissziós szervezet vezetője, a keresztyén motorosok, üzletemberek és orvosok társaságának képviselői, valamint számos felekezet lelkipásztora jelent meg a találkozón, amelyet ezúttal is a budapesti Szilágyi Dezső téri református gyülekezet termében tartottak.
– Ezen a közösségen Isten mosolya, áldása van – osztotta meg velünk többéves tapasztalatát Szeverényi János, az imareggeli egyik kezdeményezője.
– Közösen keressük az Ő akaratát saját felekezeteinkre, közösségeinkre, népünkre és az egész világra nézve. Ez az imaközösség Isten akarata, ezért van a tetszése rajtunk.
Az evangélikus missziói lelkész hozzátette, az asztalközösség egyben evangéliumi szellemi műhely is.
– A legfontosabb, hogy hallgatjuk Isten Igéjét, imádkozunk és ebben a nyüzsgő, reggeliző közösségben keresztbe-kasul ismerkedünk egymással, szálakat kötünk össze, különböző szolgálatok indulnak vagy erősödnek föl.
– Nyugdíjas lelkészek többnyire a temetéseken szoktunk találkozni – ezt már Ajtony Artúr református lelkipásztor jegyzi meg. Mint mondja, talán nincs is más ehhez fogható közösség, ahol különböző felekezetű lelkészek rendszeresen együtt imádkozhatnak.
A felekezeti ellentétek miatt nem természetes ennek a közösségnek a léte. A Krisztus testén belüli széthúzás a rendszerváltás után erősödött föl – teszi hozzá Kováts György.
A Mahanaim gyülekezet, valamint a Palánta misszió vezetője szerint a magától értetődő egység felbomlott, az egyházak versengeni kezdtek, és mint mondja az elhatárolódás oka az, hogy némelyek a hírnév, a hatalom és a pénz után kezdtek sóvárogni.
– Mindezen túl tud lépni az, aki szereti Jézust és a testvéreit, illetve az, akiben megvan a reménység, hogy a mennyben a tanítási különbségek sem lesznek mérvadók. Több mint három éve járok ebbe a közösségbe, amely folyamatosan változik, formálódik. Elmélyült közöttünk a testvéri, baráti jelleg, és ez az, ami segít mindenkinek túllépni az esetleges előítéleteken.
Ma már nem az a kérdés, hogy milyen nézetkülönbségek vannak egyes felekezetek között, hiszen olyan időket élünk, amikor az evangélium alapjai mellett kell hitvallást tenni – állítja a szervező Magyar Evangéliumi Aliansz elnöke.
D. Szabó Dániel szerint a keresztyéneknek igei alapokon állva kell munkálkodnia az egyéni, családi és közösségi szinteken egyaránt. Ezzel együtt mégsem szabad az egyháznak saját hegemóniáját hirdetni.
– Nem az egyház „jön", mert épp olyan kurzus van, hanem az Úr jön. Úgy is, hogy jön vissza. Ugyanakkor az előre megprófétált nagy történelmi eseményekben tennivalóink vannak, amelyek elköteleznek egy nép megszólítása és gondozása irányába. Nekünk Isten adta úgy, hogy európai, de világviszonylatban is az egyik legnagyobb homogén református tömb vagyunk. Ha az Úr minket meg tud ébreszteni, akkor szószólóvá és gondozóvá tesz – ha elhisszük, hogy elindulhatunk, még ha a magunk szemében sáskák vagyunk is, és óriások vannak ezen a földön. Mégis meghódíthatjuk azt az Úr számára, és higgyük el, hogy Isten nagyon gyakorlatiasan meg fog áldani. Az áldás isteni erőforrása kedves szófordulattá vált, csakhogy az több, mint a legnagyobb anyagi forrás. Az Ige azt is mondja, imádkozzatok elöljáróitokért, hogy békességes életetek legyen. A könyörgés meghatározza egy egész nép közérzetét, azt, hogy hogyan lát és milyen állapotban van. Leborulva, de nyitott szemmel kell tudnunk, hogy vannak dolgok, amelyek ránk vannak bízva.
Az imareggeli ötlete egy korábbi, felekezetközi összefogásra tett kísérlet kudarca nyomán született meg. Egy fővárosi evangelizáció alkalmával gyülekezetvezetőket és elöljárókat hívtak meg a közös szolgálatra, nem sok eredménnyel – emlékezett vissza Szuhánszky Gábor Aliansz-főtitkár.
– Ulrich Parzany német evangelizátor is köztünk volt, és az utólagos értékelésnél elmondta: érzi azt a feszültséget, ami gyakran felekezeti féltékenységből, gyakran pedig kishitűségből és egymás iránti fenntartásokból fakad. Német városokról mesélt nekünk, amelyekben vezetők összejárnak imádkozni, és ajánlotta, hogy tegyük ezt mi is Budapesten, Budapestért, a főváros és Magyarország ébredéséért. Ekkor határoztuk el négyen, hogy megszervezzük ezt az imakört. Ma több mint száz lelkész kap meghívót, és harminc körül van azoknak a száma, akik egy-egy alkalommal együtt tudunk lenni - fenntartások nélkül, az Ige körül, imádkozva.
– Amikor egy ember imádkozik, hisszük, hogy sokkal nagyobb erők mozdulnak meg. Amikor két ember imádkozik, Jézus azt mondja, Ő is ott van. Amikor pedig többen vagyunk együtt, érezzük, hogy ennek valami különös, felszabadító, gátakat döntő, nyitottságot eredményező hatása van – fejtette ki a metodista lelkész, majd hozzátette:
– Hisszük azt is, hogy amikor imádkozunk, Isten szabad kezet kap, hogy dolgozzon nemcsak egyházi életünkben, hanem a társadalomban is. Itt, a Szilágyi Dezső téri templommal szemben a Parlament áll. Hisszük, hogy az egész országra hatással tud lenni az, akit segítségül hívunk, és aki a mi segítségünk: az Úr Jézus Krisztus.
Kép és szöveg: Jakus Ágnes
Forrás: www.parokia.hu
