Érzékeny kérdések
„Buta tótok, gőgös magyarok, vad szerbek, anyagias zsidók, Trianon miatt utált csigaevő franciák, vérünket szívó osztrák labancok…” Mennyi ilyen és hasonló mondat hangzik el „belső körökben”. Korábbi gyülekezetem egy fiatal tagja csendesen, arcomhoz közel hajolva, igen indulatosan azt suttogta nekem valamikor: „János, a szlovákok buták!” Válaszom ez volt: „Én is szlovák vagyok.” A levegő megállt, atyámfia elpirult és nem győzött bocsánatot kérni: „nem is így gondolta, vannak közöttük jó fejek is…”
Hogy valójában milyen vérvonal vagyok, csak a Teremtő tudja. Bizonyos, hogy szlovák felmenőim is vannak, hiszen Békéscsabán születtem, apám és szülei szlovákul is beszéltek. Néhány évvel ezelőtt megkérdeztem egy Szeverényi nevű antropológust (érdekes módon Radnóti Miklós özvegyénél, Fanninál találkoztam vele), aki ugyanabban a faluban született, ahol apám is, hogy valójában kik is a Szeverényiek. Meglepett azonnali válasza: Hát, lengyelek! Magyarázta is azonnal a rasszjegyeimet. Mindezek hatására szikrányit sem változott indentitástudatom, hiszen mindig is magyarnak vallottam magam. Évtizedek alatt aztán egyre inkább kitisztult a kép: a legfontosabb, hogy emberek legyünk, emberséges, istenképű, krisztusarcú emberek. Ha ebbe az irányba formálódok, akkor lehetek áldás családomra, felekezetemre, népemre és a környező nemzetekre is.
A 2016. július 6–8. között Békéscsabán rendezett 5. Szlovák Evangélikus Egyházi Napok hatására fogalmaztam a fentieket. – Mint tudjuk a török kiürítette Békés megyét is. Ekkor érkeztek ide németek, románok és nagy számban hívő, szorgalmas szlovákok is. Megépítették a 3500 ülőhelyes Nagytemplomot. Most itt találkoztak öt országban élő szlovák evangélikusok.
Ebben a templomban kereszteltek négy hetes koromban, itt konfirmáltam 110 társammal, itt ültem éveken keresztül vasárnaponként és morfondíroztam azon, hogy mit keresek itt, lennének érdekesebb tennivalóim is vasárnap délelőtt…
2016-ban újra megtelt a Nagytemplom éneklő, ünneplő szlovákokkal. – Tudjuk, érzékeny a szlovákiai atmoszféra, igaz Robert Fico éppen mostanában nyilatkozta, hogy soha nem volt ilyen jó a kapcsolat a két állam között.
Lehet, de nekünk mégis fáj a tömbmagyar Felvidék elcsatolása, égő seb az erőszakos lakosságcsere, nem tudunk belenyugodni a felvidéki magyar evangélikus közösségek sorvadásába. Mindezeket érzik, tudják a szlovákok is.
Úgy tapasztalom, hogy az átok áldásra fordul, ha az Örökkévaló hatósugarába kerülünk, ha Krisztus megváltottjai vagyunk, és ha mindezt a Szentlélek a szívünkbe írja.
Énekeljetek csak hittel, boldogan, hangosan, szlovákok, itt nálunk, Békéscsabán! Szeretettel hívtunk, vártunk benneteket. Úgy láttam, jól éreztétek magatokat. Ez így van jól.
Az elmúlt hónapokban négy alkalommal is szolgáltam szlovákiai evangélikus közösségekben, tolmács segítségével. A kezdeti bizonytalanságok után a Szentlélek – az igazán professzionális tolmács – lebontotta az elválasztó falakat. Isten családjának semmivel össze nem téveszthető ajándékát kaptuk.
Kötőszó evangélikus blog, 2016. július 10.
