„Én vagyok az igazi szőlőtő…” (Jn 15,1)
Az egész Szentíráson végigvonul a szőlő képe, mint ami fontos üzenetet hordoz számunkra. Ahogyan a kenyér, úgy a szőlő is túlmutat önmagán. Isten Kijelentésében a szőlő Izrael háza, Isten népe. A szőlő egyedüli Gazdája az Úristen. Mint jó gazda, boldogság kertjének (Éden), a jó ízű gyümölcsök hajlékának tervezte ezt az ember számára. Ennek érdekében mindent megtett. Megadta az őrizetet a külső és belső veszedelmek ellen (kerítés, őrtorony stb.).
Várta Isten a jó gyümölcsöt életünkön, ehelyett az csak vadat termett. Gőgös, engedetlen, Istenellenes alapállást. (Ézs 5,1–7) A Gazda helyett magunkat tartottuk életünk gazdájának. Elhitettük magunkkal, hogy az életet a szőlővessző adja, sőt, hogy miénk az egész szőlőskert. Miénk a világ, miénk az egyház. A Gazdát löktük ki saját tulajdonából! Ez a lényege az ősbűnnek, amely nem „bibliai mese”, alma „sztori”, hanem véres valósága az emberiség és az egyes ember mai napig tartó életének. Isten fájdalmasan állapítja meg szőlőjéről: Mint nemes vesszőt ültettelek el,/ mint igazán valódi magot./ Hogyan változtál át/ idegen szőlőtő vad hajtásává? (Jer 2,21) Szüretelni akartam náluk – így szól az Úr,/ de nincs szőlő a tőkén,/ levele is elhervadt. (Jer 8,13) Sok pásztor pusztította szőlőmet,/ taposta osztályrészemet./ Drága osztályrészemet/ sivár pusztává tették. (Jer 12,10)
Mivel Ő nem csupán bűnt gyűlölő, haragvó Isten, hanem a bűnöst még a törvény, az ítélet, a logika ellenére is szerető Atya, ezért elküldi saját, egyetlen, Drága Fiát ebbe a rettenetes állapotban lévő, feldúlt, tönkrement, letarolt szőlőskertbe. Beülteti ebbe a valóságba, talajba. Ezért mondja Jézus: „Én vagyok az IGAZI szőlőtő!” Szembeállítja magát minden más szőlővel. Ő az igazi, valódi, megbízható szőlőtő. A többi csak bitorolja ezt a szép nevet. Egyedül csak Ő tudja megadni azt, amire valóban szükségünk van: az életet, az ÖRÖK ÉLETET: A többi szőlő produkálhat bármit, mégis a halál bélyegét hordja magán. Ez lehet látszólag szép vallásos, egyházi élet is. (Jn 15,5)
A szőlő létének egyedül a jó gyümölcs az értelme. Az Isten szerinti gyümölcsöt csak a tőkével, a Krisztussal való közvetlen, szerves élő kapcsolat által teremhetjük meg. Ő bennünk és mi Benne. Kevesebb nem elég. A látszathit, az örökölt kegyesség, a vallásos külső csak tőkére kötött vessző. Nincs élet benne, így nincs gyümölcse sem. Vele mindenünk megvan, nélküle semmi. Az élő Úrral való élő, személyes kapcsolat nélkül tőről levágott, az éltető nedvtől elszakadt, terméketlen, tűzrevaló venyigék vagyunk.
Nagy evangélium az, hogy velünk az Isten (Karácsony), még nagyobb, hogy köztünk is maradt és látjuk Őt (Nagypéntek, Húsvét). DE EZ NEM ELÉG! Ettől még simán elkárhozhatunk. Az igazi megtartás, evangélium az, hogy az élő Isten bennünk lehet! Szívünkben, hétköznapi életünkben, gondolatainkban, érzelmeinkben, döntéseinkben és terveinkben. Ez nem kegyes frázis, hanem csodálatos valóság. De ez csak úgy lehetséges, ha Jézussal, az igazi szőlőtővel együtt én is engedelmesen odaadom magam a Gazdának.
Így vele együtt megyek a Golgotára. Vele együtt halok meg istentelenségemnek, a bűnnek. Vállalom a metszést, a tisztítást. De így vele együtt fel is támaszt az Atya! Már most itt! Aki így hisz a Fiúban, annak örök élete VAN! Így lehetek csak élő tagja Isten országának, mert az már bennem valóság. Amit senki, és semmi nem ragadhat el tőlem. Így helyreáll Isten eredeti terve az életemben. Egyedül az Ő szeretetéből, elmúlhatatlan szeretetkapcsolatban élhetek vele.
Szeretett Testvérem! Amíg időd van, vedd halálosan komolyan Jézus szavait, az Igét: „Szükség néked Istentől születned!” (Jn 3) Mert test és vér nem örökli Isten országát. (1Kor 15) Keress, zörgess, kérj! Vidd halálra időben bűneidet, hogy élhess Általa és Benne mától kezdve örökkön örökké! Úgy legyen!
Evangélikus Élet 1988. november 20.