Misszió mint életforma
(Debrecen, vezetőképzősök találkozója, 1994. február 12. – előadásvázlat)

Mit mond az értelmező szótár?
Misszió: hivatás, küldetés, megbízás, kiküldés, különleges feladattal más országba küldött hivatalos személyek csoportja, hittérítés.
Mi, keresztyének általában ez utóbbira szoktunk gondolni a szó hallatán. A keresztyénség alapvető vonása a „térítés”, kilépés. Gondoljunk az ószövetségi ígéretekre: „annyi lesz utódod, mint a homok a tengerparton.” Más helyen: „Neked adom a szigeteket, népek világossága leszel.”
Az Újszövetség népe aztán szépen be is lendült. Jézus kiküldése és próféciája alapján, egy nemzedéknyi időn belül az akkor ismert világ határáig jutott az evangélium. Azóta is folyamatos terjedésben van a keresztyénség. Az 5 milliárd emberből 1 milliárd 750 millió keresztyén van. Évente 30%-os a növekedés. Mindezekkel együtt, ha becsületesek akarunk lenni, fel kell ma tennünk néhány kérdést.

A misszió alapkérdései:
„HONNAN, HOVÁ, HOGYAN?”
Miből akarjuk „megtéríteni” az embereket? Mibe akarjuk „beletéríteni”, mire szeretnénk „rávenni” őket, és hogyan?!
Elég, ha csak utalok a Misszó c. film által felvetett kérdésekre. Átgondolni és felsorolni sem tudjuk, mi mindent tettek kétezer év alatt Jézus nevében, jót és rosszat egyaránt. Aki ma Jézus nevében misszionálni akar, szembe kell, hogy nézzen több kérdéssel. Egy budapesti lelkész tette fel a következő kérdéseket egy értekezleten: Miért nyeli el a Világosságot a sötétség? Hogyan lehetséges ez? Miért nem hisznek sokan? A világ megváltójától nem azt várjuk, hogy meggyógyítson egy vakot, hanem hogy váltson meg, szabadítson meg MINDENKIT? Mi történt kétezer év alatt?

Ötéves kisfiam tett fel valamelyik este olyan kérdéseket, melyeket még a Teológiai Akadémián sem nagyon feszegetünk: Ha Jézus erősebb, miért van rossz? Ki az ördög? Miért neki hisznek az emberek, és nem Jézusnak? Miért van hatalma az ördögnek, ha Isten erősebb? Mi a hatalom?
Ha egy mai ifjú misszionáriust nem kínoznak ilyen kérdések, az vagy naiv, vagy tudatlan, vagy rajongó!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs válasz, de csak, aki kérdez, az juthat el a Forráshoz! „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van” és „a hívő előtt az Úr megfejti önmagát” között nem egyszerű az út. A próféták, az apostolok és később is Isten emberei, mind kérdezők voltak! Komoly, súlyos, fájdalmas kérdéseket tettek fel maguknak, az egyháznak, a világnak és ISTENNEK.

Cinikus, vagy rajongó keresztyén az, aki nem hallja, vagy nem akarja meghallani az emberek kérdéseit, akár az „istentelenek istentelen” kérdéseit is! De nem elég meghallani, azokra IGAZ VÁLASZOKAT is kell adni. A válasz pedig lehet pl. HALLGATÁS is. A szenvedő hívő Jóbnak nem a kioktató, magasröptű prédikációk kellettek, hanem a melléülő, szolidáris, csendes szeretet. A VILÁGNAK, AZ ISTENELENEKNEK NEM VALLÁSOS ERŐSZAK, NEM OKOS BIBLIAI GONDOLATOK, NEM ÜGYESKEDŐ MÉZESMADZAGOS MISSZIÓ OLDJA MEG AZ ÉLETÉT, HANEM ISTEN LOGIKÁT, ÉRTELMET MEGHALADÓ LELEMÉNYES, FOGHATÓ, TAPASZTALHATÓ, SZEMÉLYRE, SZEMÉLYISÉGRE SZABOTT SZERETETE!

Isten SOHA nem nyugszik bele a széles úton pokolba tántorgók tragédiájába, de senkit sem kényszerít, legfeljebb a szeretet kedves, intelligens, ellenállhatatlan „kényszerével”.

CSENDRE van szükségünk és mély megértésre, tiszteletre. Dosztojevszkij szentéletű Zoszima sztarece mélyen meghajol a „legbűnösebb” Karamazov előtt minden jelenlévő vallásos felháborodására. Később tanítványának az éjszaka csendjében azzal okolta meg tettét, hogy ő követi el a legnagyobb bűnöket, TEHÁT Ő SZENVED A LEGJOBBAN!! A szenvedés előtt hajol meg. Hallod ezt, mai missziós csapat? Ezt nem Dosztojevszkij találta ki és nem az orosz szterecek, hanem a NÁZÁRETI, a bűnösök barátja és megváltója, aki a másokat megvető vallásosaknak olyan botrányos tényt közölt, hogy a „paráznák (prostituáltak) megelőznek titeket Isten országában”. Micsoda botrány! Micsoda nyitottság! Milyen világias, KIÉ-s gondolat. Erről Jézus nem csak beszélt, hanem eszerint is cselekedett: TELJES KÖZÖSSÉGET VÁLLALT MINDEN BŰNÖSSEL! Evett, ivott, énekelt, táncolt, játszott, nevetett a bűnösökkel. Közben szóval is hirdette a bűnök bocsánatát és az új életet. DE EZT BEMUTATTA.

Néhány hete voltam egy budapesti gyülekezetben, ahol nagyon sok fiatal is van (két 17 gyermekes család is tagja a gyülekezetnek), ahol a fiatalok nem játszhatnak és nem nevethetnek, mert a Biblia szerint az aranyborjús sztoriban meg van írva, hogy a nép felkelt játszani (Károli fordítás) és az Úr megölte őket. Nem tudják, hogy itt kultikus paráznaságról szól a történet.
A kérdező, kereső embernek a csenden és a szolidaritáson túl adható válasz, a „nem tudom” vagy „nem értem” is lehet. A Biblia világosan beszél tudatunk végességéről. „A véges nem foghatja be a végtelent”. „Tükör által homályosan látunk” – vallja a legnagyobb apostol. „Az Atyán kívül senki sem tudja azt az órát.” Folytathatnám az idézeteket. Elmondtam a kisfiamnak is, hogy apa nem tud mindent, apa nem Isten és igazán ne apára hallgass, hanem te magad gondolkozz, harcolj, keress és megtalálod majd az utat. DE AZT KELL KERESNI ÉS MEGTALÁLNI, MERT AKKOR LESZ IGAZÁN A TIÉD!

A „nem tudom” után lehetnek aztán valóban válaszaink is. Ez lehet bizonyságtétel, pl.: „én így éltem meg, így tapasztaltam”. Sok bizonyságtételt meghallgattam életem hitetlen és hívő szakaszában, és nagyon sokat kaptam, tanultam általuk. Közben rájöttem, hogy nem utánozhatok senkit, mert mindenki más egyéniség, személyiség (gének, neveltetés), és más útja van. Ami, vagy aki igazán meggyőzött és ma is meggyőz, Isten maga. Amikor tudom, hogy Ő szól, Ő cselekszik, amikor nem leerőltetem a mennyből (mágikus vallásosság), hanem Ő jön.
„Nálam nélkül SEMMIT sem cselekedhettek” – mondta Jézus. Csak az Ő küldetésében, amely nagyon egyértelmű annak, aki hallja, csak az Ő lelkével, szellemével mehetünk misszióba. A misszió a keresztnél kezdődik, ahogy egy mai igénk mondja: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket.” (1Jn 9)

Amikor utolér Isten szeretete, az egyértelmű és meggyőző. De a misszió folytatása is kereszt, mert osztozunk a Küldő sorsában. A másik mai ige, Lk 18, 31–43 szerint Jézus bejelenti tanítványainak, hogy Jeruzsálemben ki fogják gúnyolni, meggyalázzák, leköpik, megostorozzák és megölik, de a harmadik napon feltámad. „Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből”. Bizony, nehéz ezt felfogni. Hogyan érheti Isten ügyét vereség, gyalázat? Hogy lehetséges, hogy Őt, aki a tengeren járt, „egy kert sírni látta”; aki halottat támasztott, most hazugnak, csalónak, bűnösnek mondják, és ahonnan isteni teljhatalommal kiűzte a vallásos kufárokat, ott most úgy vágják pofon, hogy megered a vére? Miért él át ennyi kudarcot a mi missziónk is? „Átokká és bűnné lett.” Miközben a tanítványok nem értik a bejelentést, Jézus meggyógyítja a jerikói vakot.

Isten embereit bármilyen nyomorúságok érik is a misszióban, Isten megsegíti őket: „biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,2) „az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 11,16–12 rész 10.)  A misszionárius is folyamatosan átéli Isten misszióját. Újabb és újabb szakaszokat él át, bukások, összetöretettségek által mindig előbbre és feljebb. „Az Úr szenvedő szolgája.” Szenved az Úr szolgája a saját bűnei, nyomorúságai miatt és az igaz szolgát az jellemzi, hogy szenved embertársai, korosztálya bűnei és nyomorúsági miatt is. Együtt sóhajtozik a Lélekkel és a világgal. Isten Fia, emberben: isteni szív és érzület, indulat, „halott voltam, de íme élek”. Testünkben hordozzuk a halált és az életet, naponként, folyamatosan.

Misszió mint életforma. Csak az! Nem is lehet más. Isten bennünk és általunk. Ez nem 1-1 óra, nem egy érzület, hangulat, buli, nem rajongás, hanem „élek pedig többé nem én (az énünk gonosz része), hanem él bennem Krisztus.” Sokféle misszió akció van, sokféle elképzelés, modell. Istennek az 5 milliárd ember felé 5 milliárd féle útja van, de egy valamit ne feledjünk a KIÉ-ben sem: EVANGÉLIUM CSAK EGY VAN. Az evangéliumot nem pótolja semmi. Nem pótolja a módszer, a csendes meditáció, a hangos zene, a bizonyságtétel, a kreatív bizonyságtétel sem, nem pótolja a vallásosság, a ceremóniák. Ezért a misszionárius állandó kérdése, vágya Isten felé az, hogy a Te evangéliumodat, a bűnbocsánat, szabadulás, új élet új és jó hírét, a Te Szerelmes Élő Fiadat add meg nekünk ma és minden nap és örökkön örökké.

VEZESS! – Keresztyén ifjúsági vezetők lapja, 1994. II. negyedév, 15. szám
Megjelent még: Lelkipásztor 1994/5.