Mit tenne ma Sztehlo Gábor?
Éves országos missziói konferenciánkon, Piliscsabán hangzott el a címben megfogalmazott izgalmas kérdés D. Keveházi László egyháztörténésztől. Köztudott, hogy Laci bácsi „miniszterelnöke” volt Gaudiopolis Ifjúsági Államnak, melyet Sztehlo szervezett a háború poklából kimentett gyermekeknek. (Laci bácsi nyolcvanéves, de én még mindig biztosabb kezekben tudnám hazánk sorsát az ő kezében, mint a mai idők szívtelen, milliárdos kormányfőiében.)
Sztehlo Gábor, ha ma itt élne közöttünk, bizonyára újra csak mentené a rászorultakat, a veszélyben lévőket. Kik azok? Sajnos a lista nagyon hosszú.
Magzatok, akiket – a konzervatív oldal asszisztálásával hozott – gyilkos törvény alapján naponta tömegesen megölnek. Ó, Istenem, csak e miatt elpusztíthatnál minket jogos haragodban!
Gyermekek, akiknek nagy része már nem teljes családban születik meg, akiket meg sem keresztelnek, akik közül több mint százezren éheznek! Miért nem indítunk árvaellátó szolgálatot? Egyházunkban nagy hagyományai vannak e területnek. Árva gyermek bőven van, egyedülálló nő is. Milyen szép lett volna egy árvaházhálózat felavatásával ünnepelni a nagy gyermekmentőt! De ez még nem késő.
Az ifjúság halmozottan veszélyeztetett nemzedék: személyiségfejlődésük rendkívül érzékeny idején érik őket aljas, rafinált, életellenes támadások, kísértések: drogliberalizációs próbálkozások, „beetetések”, szabad szex (lassan már gyermekkorban), a homoszexualitás reklámozása, terjesztése. (Sajnos hetilapunk 2009. július 5-i számában még egyházunk volt országos felügyelője is „megengedően” írt a homoszexuálisok élettári kapcsolatáról. Álliberalizmus? Provokáció? Ki tudja? – Isten tudja.)
A házasság és család, a nagyobb emberi közösség alapjai, tartópillérei romokban hevernek. A reklámozott szingli modell rohamosan terjed. Sokan nem tudják: a fogyasztói filozófiának és gyakorlatnak akadálya a család.
Az egyik legnagyobb veszély a falut és a parasztságot fenyegeti. Az egészséges, keresztény falusi (tanyasi) élet kibír minden megpróbáltatást, támadást. A falunak nincs szüksége a globalista fogyasztói rendszerre. Leépítésének, elpusztításának ez az oka.
Sztehlo Gábor ma bizonyára segítené, motiválná, egyházunkba behozná a cigányságot. Talán valahogy úgy is, ahogy Barack Obama amerikai elnök biztatta a napokban Afrika népeit: vegyék kezükbe sorsukat, immár ne az egykori gyarmatosítást hozzák fel magyarázatként a mai gondokra.
Ugyanakkor mentené a magyarságot határon innen és túl is. Ezt a kis nemzetet, amely folyamatosan fogy, amelyet pesti kabarékban és kereskedelmi televíziókban gúnyolnak és ócsárolnak, amelynek kultúráját elhallgatják. A kommunista diktatúra éveiben olyan filmek készültek, mint az Egri csillagok Sinkovits-csal… Nincs olyan szent szimbólumunk, intézményünk, melyet ne értek volna az utóbbi években támadások, működésüket ellehetetlenítő intézkedések.
A jól, vagyis biblikusan működő egyháznál, gyülekezetnél nincs biztosabb, erősebb közösség ezen a világon. Az értékellenes, értékromboló korszellem legnagyobb ellenfele az önálló keresztény egyén és közösség. Jézus Krisztust és hűséges követőit gyűlöli a gonosz. Csak a mennyei erő, a Szentlélek kenete az, amely immunitást ad ezekben az időkben. Isten igéje erősítsen minket ebben!
A Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapon, amikor írom e sorokat, ezt olvassuk a herrnhuti Losung szerint az Igéből: „Az Úr igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, kenyeret ad az éhezőknek ...” (Zsolt 146,7) Jézus így szólt: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek ...” (Lk 4,18) A napi prédikációs ige szerint (ApCsel 4,32–35) az ősgyülekezetben az élő ige hatására, a megtérés következményeként a tagok megosztották egymás között vagyonukat. Mindenkinek van valamiből többlete és hiánya is. Isten családjában ezek a különbségek folyamatosan kiegyenlítődnek.
Szervezni, illetve erősíteni kell a látogatás, házi gondozás és családsegítés szolgálatát gyülekezeteinkben. Mindegyik külön terület, melyek összefüggnek egymással. Csak remélni lehet, hogy a lelkészképzésnek szerves része ezek oktatása és gyakorlatban való kipróbáltatása.
Össze kell kötni a szálakat. Legalább közöttünk ne forduljon elő éhezés, nyomorgás. Mindennek kihatása lenne környezetünkre. Egy mai példa: az Ukrajnához tartozó kárpátaljai gyülekezetekben rendszeressé váltak a betegek kórházi költségeire való gyűjtések.
Evangélium nélkül persze mindezek csupán lassan kimúló humanitárius akciók lennének. Tudjuk, a fiatal Sztehlo Gábor lelki ébredést, megújulást élt át Finnországban, ennek következtében szervezte meg a népfőiskolai mozgalmat – másokkal együtt – hazánkban, és később élete kockáztatásával mentette a rászorulókat.
Ezért kell ma is folyamatosan imádkozni és tenni egyházunk ébredéséért és megújulásáért. Jó lenne nem csupán meditálni, sóhajtozni, minimálprogramokkal és PR-megnyilvánulásokkal előállni, hanem folyamatosan, kreatívan tenni a dolgunkat Jézus Urunk tanítása alapján, vagyis követni a Bárányt.
Evangélikus Élet, 2009. július 26.