Szövetség az evangéliumért
A 19. század közepén, társadalmi, politikai korszakváltó időkben – túl a reformáció, ellenreformáció, vallásháborúk, ortodoxia, pietizmus és racionalizmus korszakán – az európai egyházi palettán megjelentek a bel- és külmissziós elkötelezettségű egyesületek, evangéliumi szellemiségű mozgalmak, egységtörekvések.
Isten látta, tudta, hogy az egyházaknak megint csak megújulásra van szükségük. A mozgalmak, egyesületek eljutnak oda is, ahova a sok esetben statikus gyülekezetek nem, feladatot adnak a passzív hívőknek, megelőzik a szakadást, szektásodást.
Az Úr felkészítette a hívőket a 20. századi nagy misszióra. Világháborúk, embertömegeket deformáló diktatúrák, ugyanakkor a demokrácia és szabadság kiteljesedésének, intenzív technikai fejlődésnek a századában az evangélium eljutott „a föld végső határáig”.
Az 1800-as évek derekán szerveződött – mások mellett – két nagy mozgalom is: a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE – YMCA) és az Evangéliumi Szövetség (Evangelical Alliance). Utóbbi 1846-ban Londonban tartotta első gyűlését. Az Aliansz indította el az ökumenikus imahetet, amely azután világszerte elterjedt. Minden év januárjában két imahetet is szerveznek: az Evangéliumi Aliansz százhatvan éve, az Egyházak Világtanácsa (EVT) néhány évtizede.
Akadnak, akik sokallják a kettőt, de – hála a Teremtőnek – olyanok is vannak, akik keveslik. Hazánkban több helyen arra is van példa, hogy mindkét imaalkalmat megtartják.
Még mindig vannak elkülönülő, magukat nagyra tartó egyházak, gyülekezetek, kegyességi irányzatok. Vigyázat: „…a tócsák és pocsolyák nem gyógyulnak meg: sósak maradnak” (Ez 47, 11)! Tudok olyan gyülekezetről, amely az imahéten minden este csak a saját lelkészét hallgatja, és még mindig nem lépne be egy másik felekezet épületébe. Ugyanakkor egyre többen élnek az alkalmakkal, néha ugyan kimérten, esetleg versengve, mégis sok áldást átélve.
Szaporodnak a különböző felekezetközi lelkészkörök, „imaláncok” is, ima- és böjtnapok, megbékélési és közbenjáró alkalmak. Ezekre is vonatkozik, hogy nem a szervezet és a forma a döntő, hiszen lehet a cégtáblán az „evangéliumi” jelző, de a tartalom és stílus mégis másra utal, és lehet valami talán túlszervezett, felülről irányított, és egyszer csak átéljük, hogy mégis megnyugszik rajta az Úr Lelke.
Első szolgálati helyemen, a Békés megyei Gerendáson és Csorváson mit sem tudtunk az Aliansz-imahétről. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa által is meghirdetett imahetet tartottuk, nagy áldással. Két falu, öt felekezet, hét gyülekezet élt át csodákat. Megújult életű papok (román ortodox is), lelkészek, hívek nemcsak a hivatalos imaesteken, hanem egész évben lelki közösségben voltunk, és együtt végeztük a szolgálatot községeinkben. Volt havi közös bibliaóra, gyermekdélutánok, egymás helyettesítése. Bizony, katolikus pap helyettesített vasárnapi istentiszteleten (egyházjogilag képtelenség, Jézusunk mégis engedélyt adott rá), vagy éppen helyettesítette kántorunkat esküvőn, és én is „tartottam” református istentiszteletet és más alkalmakat.
Plébános testvéremmel együtt indítottuk be – több évtized kényszerű szünet után – az iskolai hitoktatást még a kommunizmusnak nevezett korszakban. Volt rá példa, hogy nagy ünnepre készülve imában és böjtben töltöttünk egy teljes napot. Szerveztünk megbékélési istentiszteletet, melyen bocsánatot kértünk a magunk és felekezeteink bűneiért is.
Amikor búcsúztam szolgálati helyemtől, a vasárnap délelőtti istentiszteleten váratlanul megjelent a katolikus és a református gyülekezet lelkészeikkel, és bekapcsolódtak az úrvacsorai közösségbe is: református lelkésznőtől és evangélikus lelkésztől vett úrvacsorát a katolikus esperes-plébános, és azután ő osztotta nekünk a drága jegyeket. A pecsétet a Szentlélek tette rá (Ef 1,13).
Számtalan, csodás, nagyszerű történetet oszthatnék meg az olvasóval, de ahhoz hetilapunk mind a tizenhat oldala is kevésnek bizonyulna. SDG!
Az elmúlt években megújult, feltámadt a Magyarországi Evangéliumi Szövetség (Aliansz). Csak csodálkozunk, hogy Isten mennyi feladatot, szolgálatot, felelősséget ad. A forrás itt is az Istennel és egymással való közösség. Havonta találkozunk nyolc-tíz felekezetből is, imádkozunk népünkért, Budapestért, egyházainkért. Az élet és szolgálat sodrásában kialakultak úgynevezett „hálózatok”, mint például az evangélizáció, ima, gyülekezetplántálás, ifjúsági munka, női szolgálat, külmisszió, „sáfárság”, romamisszió munkaágai.
Hazánkban működő missziós szervezetek egy részének is „ernyőt” ad az Aliansz – Magyar Evangéliumi Missziós Szövetség (MEMSZ) néven. Az Aliansz szervezi, segíti többek között a Balaton-NET-konferenciát, a házasság hetét, a Teológiai Műhelyt, és segít minden jó ügyet, mint például a ProChrist evangélizációt, a Misszió Expót és a Városmissziót. (Aki többet szeretne megtudni a szervezetről, tájékozódhat honlapjukon is: www.aliansz.hu.)
Ma, amikor egyes egyházakban, lelkészképző intézetekben már a misszió létjogosultságát is megkérdőjelezik, illetve nem veszik komolyan, akkor mi boldogan engedjük, hogy magával sodorjon Isten folyója (Zsolt 65,10), amely „a pusztán folyik keresztül, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz” (Ez 47,1–12).
Evangélikus Élet, 2010. január 17.