Új nap – új kegyelem

Vasárnap  
„Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.” (Zsolt 23,3)
Krisztus mondja a példázatban: „Amikor a pásztor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.” (Jn 10,4)
Lk 16,19–31 · 1Jn 4,16b–21 · Zsolt 13
A keresztyénség Krisztus követése minden nap, minden helyzetben. Földi élete erre is példát ad: ő mindig mozgásban, úton volt. Természetesen eljárt templomba, zsinagógába is, de nem ezt tartotta célnak. A megszokott, sok esetben kiüresedett gyülekezeti életet is misszió- és szeretetközpontúvá tette és mindezt kivitte, kiszabadította a szakrális (~szent) rabságból. Nem várta az embereket, hanem közéjük ment. Így van ma ez a róla elnevezett egyházakban? Kedves Olvasó, kövessük „… a Bárányt, bárhová is megy.” (Jel 14,4)

Hétfő 
 „Az Úr őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet.” (Zsolt 146,9)
„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt.” (Fil 2,5)
Lk 10,1–9(10–15)16 · ApCsel 10,19b–31
Elég abból, hogy az „oratio oecumenica”-ban, az istentisztelet záró imájában megemlékezünk az özvegyekről és árvákról, de nem sokat teszünk értük. Ne csak imádkozzunk a „Szabó néniért, aki a Kossuth utcában lakik…”, hanem menjünk el hozzá! Jézus a mi testünkben akar közlekedni, áldani, szeretni. A gyülekezet Isten családja. Az özvegy és árva minden hívő édesanyja, édesapja és testvére. (Mt 12,47) Gondolkodjunk ezen ma reggel, csendesedjünk el, és hallgassuk, mit mond a Lélek a mai gyülekezetnek!

Kedd  
„Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet, szabadíts meg, mert irgalmas vagy!” (Zsolt 6,5)
Jézus ezt mondta a meggörnyedt asszonynak: „Asszony, megszabadultál betegségedből.” És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.” (Lk 13,12–13)
Jer 36,1–6(7–9)10.21–24.27–31 · ApCsel 9,32–43
Ő Jézus, Jesua, a Szabadító; Ő azokért jött, akik megfáradtak és meg vannak terhelve és kötözve a bűn, az ördög, a halál igájától, köteleitől. Sokan a bűnbocsánatot tartják a legfőbb ajándéknak. A fölösleges ragsorolást mellőzve hangsúlyoznunk kell a szabadítás és szabadulás isteni lehetőségét és örömét. Ne hárítsd el a felelősséget, ne fojtsd el a bűnbánatot, bűntudatot. Kiálts hozzá, valld meg vétkeidet, és kérj szabadulást. Akarsz-e valóban szabad lenni? (Jn 8, 36) Imádkozzuk Dáviddal: „Vidámíts meg újra szabadításoddal.” (Zsolt 51,14)

Szerda  
„A tanítvány nem feljebbvaló a mesterénél, sem a szolga az uránál.” (Mt 10,24)
1Thessz 2,1–8(9–12) · ApCsel 10,1–23a
Itt Jézus az ő apostolainak, küldötteinek sorsáról szól. Ha őt gyűlölték és üldözték, az övéivel is azt fogják tenni. „Az egyház kereszt alakú.” Az Antikrisztus szolgái a világgal való kiegyezés hívei; ma is. A törvény és evangélium ügyében nem köthetünk kompromisszumot. Ez pedig szenvedéssel és üldözéssel is jár. Mi a jutalmam, ha vallástevő vagyok? „Csak” az, hogy ő is vállal engem, de ez a legnagyobb kiváltság.

Csütörtök  
„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róm 1,18)
Jn 21,15–19 · ApCsel 10,23b–33
Ezt nevezik ma válságnak és ez nem más, mint Isten jogos haragja, ítélete a hitetlenség és gonoszág miatt. Ő kiszolgáltatja az embert megátalkodott és rossz döntéseinek. Időben figyelmeztet, szól, elküldi üzenetét, igéjét követei által a felelős vezetőkhöz, döntéshozókhoz is, de a legegyszerűbb emberhez is. „…az Úr szól, és hívja a födet…” (Zsolt 50,1) Az üzenet lényege ma is ez: Térjetek meg, mert elvesztek!

Péntek  
„Mivel Isten mind e mai napig megsegített, itt állok, és bizonyságot teszek kicsinyeknek és nagyoknak.” (ApCsel 26,22)
Pál bizonyságot tett Jézusáról mindenkinek: zsidóknak, pogányoknak, a nagytanács tagjainak, de a királynak is. „Mindenkinek mindenné” lett, hogy mindenképpen megmentsen némelyeket. (1Kor 9, 22) Aki folyamatos pünkösdben él – vagyis nem csak vízzel, hanem Szentlélekkel és tűzzel is megkereszteltetett – nem tehet mást, mert a Lélek szorongatja, de erősíti és vigasztalja is. Jöjj Szentlélek, tölts be teljesen!

Szombat  
„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki.” (Lk 1,68)
 Fil 1,12–18a · ApCsel 11,1–18 
Az Úr, az Isten meglátogatta népét a zsidókat, és az akkor még pogány népeket, és később minket, magyarokat is. Fontos a személyes megtérés, de Isten az egyénen és a megváltott egyének közösségén, az egyházon keresztül az egész népet és az emberiséget akarja megmenteni. A világot az egyházra bízta az Örökkévaló. A gyülekezet feladata nem csupán a templomtatarozás, a szentségek kiszolgáltatása, a gyülekezetépítés, hanem a nép és a nemzet Istenhez vezetése. Ki kell szabadulni a templompadok fogságából és kimenni azokhoz, akikhez küldettünk. „Isten, áldd meg a magyart”, és minden népet megtéréssel, újjászületéssel! A parancs is így szól: „… tegyetek tanítvánnyá minden népet…” (Mt 28,18)