Isten levele (Bibliavasárnap)
„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” (Jn 20,30–31)
A mai vasárnap hálát adunk a Bibliáért, a Szent Írásért, a könyvek könyvéért, amelyet az emberiség Istentől kapott. A gondviselés munkája az, hogy a világ legelterjedtebb, legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb kiadást megért könyve a Biblia. Hatása rendkívüli az egész emberi kultúrára; de mindez mit sem ér, ha személyes életünket nem változtatja meg. Ezért hangsúlyozza János mai igénkben: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” Nem elég olvasni, és hallgatni az igét. Szükséges befogadni, hinni benne, engedni, hogy szívünkön találjon, megváltoztasson, újjászüljön.
Az egyház és a világ története mutatja, hogy az Isten nélkül élő, meg nem tért ember hogyan viszonyul az Igéhez: tagadja, gúnyolja, félremagyarázza, esetleg porfogónak, szobadísznek használja. Arra is volt példa, hogy akadályozták a Szentírás terjesztését, olvasását, még az egyházban is. Romániában a diktatúra idején például bezúzták, és WC-papírt gyártottak belőle.
Az ún. hívők is sokszor csűrik-csavarják a szent szövegeket, önös szempontok alapján válogatják a számukra kedvező részeket – mintha a Kijelentés valami szent turkáló lenne – és igazolják, magyarázzák az így kiragadott „íígékkel” saját döntéseiket, sok esetben bűneiket.
A nyílt tagadásnál, elutasításnál nagyobb bűn, ha az „írástudók”, teológusok, lelkészek saját kényük-kedvük, „látásuk”, „hitük” vagy éppen hitetlenségük szerint értelmezik, vagyis félreértelmezik a Bibliát.
Lucifer is nagy „teológus”, „bibliatudós”, aki ismeri, idézgeti, magyarázza Isten igéjét.
Testvér, a te életedben milyen teret kap Isten szava?
Tudod-e, hogy az Úr ezeken a sorokon keresztül is keres téged, hatni akar rád? Teremtőd és formálód szól hozzád: hidd, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, hogy e hitben életed legyen.
De valójában mit jelent ez, miért olyan fontos hinni azt, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, a Messiás; e hittől miért lesz nekem jobb vagy más?
A válasz erre a sok millió megtért, újjászületett, megváltozott ember élete; mert Jézus Isten válasza az emberiség égető kérdéseire.
Gúnyosan emlegetik, még egyházi körökben is, a budapesti közlekedési eszközökre felragasztott öntapadó szövegét: „Jézus a válasz.” Több helyen olvasható volt a mondat mellé odafirkált kiegészítés: „Mi volt a kérdés?” Szellemesnek hat ez reagálás, én mégis úgy gondolom, hogy helyes volt az eredeti kiírás, mert minden lényeges és lényegtelennek tűnő kérdésre is Jézus a válasz. „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten... a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1–2)Az Isten egyértelműen, világosan, érthető és befogadható módon szólt és szól Jézus által.
És miért ő a válasz minden kérdésre? „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék.” (Kol 1,19) Mivel benne lakott és lakik a Teljesség, ezért egész életünkre Ő a válasz. Ő szabadíthat meg a bűntől, haláltól, ördög hatalmától; a hitetlenségtől, céltalanságtól, szenvedélybetegségektől, reménytelenségtől, félelemtől, Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6). Nincs olyan kérdés, amire ne lenne tanács, válasz, iránymutatás Jézus tanításában, Szentlélek általi vezetésében. Olvasd csak nyitott szívvel, imádkozva az evangéliumot, a Hegyi beszédet, a szeretethimnuszt és megtalálod minden igazi, fontos kérdésre a választ!
Ma divat a Szentírás megkérdőjelezése, relativizálása még az egyházban is. Nagy komolyan, intellektuális magaslatról adagolják egyesek a szkeptikus „tudást”, ami sehová sem vezet, amitől senki sem fog megtérni és üdvözülni. Mások viszont szinte Isten helyett imádják a Szentírást, és nem számolnak annak emberi, földi vetületével.
Valóban, a Biblia sokrétű, évszázadokon keresztül írt, különleges könyv. Nem könnyű kiigazodni benne. Az évezredes tapasztalat mégis az, hogy Isten csodálatosan szól a leírt szövegeken keresztül azokhoz – gyermekhez, tanulatlan vagy tudós emberhez egyaránt –, akik azt a Lelket kapják, amely valamikor ihlette a szerzőket.
„Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31, 33b–34)
„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre.” (Jn 14,26)
Imádkozzunk!
Drága Urunk! Köszönjük a Bibliát, hozzánk küldött leveledet. Bocsásd meg, hogy sokszor nem érdekelt minket üzeneted, semmibe vettük életet mentő szavadat. Dicsőítünk és magasztalunk Téged Jézusért, Megváltónkért. Köszönjük a keresztről szóló üzenetet és örömhírt. Szabadíts meg kérünk a bűntől, haláltól, ördög hatalmától. Add nekünk Szentlelkedet, azt a Lelket, aki ihlette a bibliai könyvek íróit is, hogy értsük a nekünk szóló üzenetet. Ámen
Evangélikus Élet, 2007., Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap