Egy asztalnál az iszákos, az orvos és a lelkész
Magyarországon egymillió alkoholbeteget tartanak számon. Legalább 3 4 millió ember életét érinti ez a nyomorúság. Rengeteg következménye van: pénztelenség, testi, lelki, szellemi leépülés, családok szétesése. Szarvason, a Középhalmi Misszióban közel 15 éve folyik egy szolgálat. Egyik „motorja” Dr. Sárkány Angyal orvos, aki most már nyugdíjas, de nagy odaadással végzi továbbra is az iszákosokat gyógyító szolgálatot.
Kedves doktornő, kérem, beszéljen a szolgálat kialakulásáról!
Gyógyító orvosként egyre több betegnél észleltem alkoholártalmat, sőt idült alkoholizmust. Megalázónak tűnt számomra a kényszerelvonó kúra. Nagyfára elmenve láttam a börtönterápia drasztikus voltát. A betegek gyógyulás helyett visszaestek, sőt gyógyszerfüggővé váltak.
1984-ben a Fóti gyógyító alkalmon szolgáltam és megértettem, hogy ezt a betegséget az orvos egyedül nem tudja meggyógyítani, de Krisztus szabadító kegyelmét elfogadva lehetséges. Így a szarvasi Ótemplomi gyülekezeti terembe 1984-ben Nobik Erzsébet lelkésznővel összehívtuk az alkoholbetegeket és a gyulai, szarvasi alkohológusokat. Megegyeztünk a betegekkel, aki az „egyházi gyógyító” alkalomra jár, mentesül a kényszerelvonó kezelés alól. Hetente tartottunk foglalkozásokat, ahol a szükséges gyógyszeres ellátásban is részesültek.
Ezenkívül 1984-1992-ig Fót, Tápiószele, a református testvéreink meghívására Mátraszele, Bükkszentkereszt, Berekfürdő Kaposszekcső, majd 1988 után a dömösi szanatóriumba hetes gyógyuló alkalmakra vittük betegeinket.
1992-ben a középhalmi egyházi iskolánkat visszakaptuk, ezt alakítottuk át 64 férőhelyes konferenciaközponttá.
Ebben a missziói központban jelenleg milyen munka folyik?
Évi három gyógyító konferencia, alkalom nagycsaládosok részére, valamint az alkohol és egyéb betegséggel küzdő szülők gyermekeivel is foglalkozunk, s idősek részére csendes hetet tartunk.
Mit jelent az, hogy gyógyító konferencia?
Testi-lelki gyógyítást egyaránt magában foglal.
Tehát bármilyen alkoholbeteg jöhet ide?
Így van, a detoxikálástól kezdve minden kezelést megkap, éjjel-nappali szolgálat van. Lelkészekkel együtt egyénileg foglalkozunk a betegekkel. Ezen kívül vannak szabadult betegeink, akik segítenek szolgálni bizonyságtétellel, és fizikai munkában is részt vesznek.
Hogyan lehet megszabadulni az alkohol rabságából? Létezik olyan, hogy valaki betegen jön a konferenciára, és néhány nap múlva gyógyultan távozik?
Ilyen eset is volt, de előfordult olyan is, hogy a beteget először megfelelő állapotba kellett hoznunk, hogy egyáltalán kontaktusba kerülhessünk vele. Néhány nappal később, mikor látta, hogy itt semmi kényszer nincs, érezte, hogy emberszámba vesszük, tudatosan kereste ő is a gyógyulás útját. Van, aki két, esetleg három alkalom után lesz szabad.
Egyszer az egyik lelkész egy nagyon rossz állapotban lévő részeg juhászt hozott, akit elsősegélyben részesítettünk. Másnap reggelinél a következőket mondta: „Ez nem igaz, hogy Magyarországon vagyok, mert ilyen nincs, hogy én, az iszákos egy asztalnál üljek az orvosokkal, lelkészekkel Isten igéjét hallgatva.” Isten csodálatosan munkálkodott benne, így gyorsan javult. Aznap a tékozló fiú története volt soron, és ez az egyszerű juhász azt mondta: „Én vagyok a tékozló fiú, aki a disznó vályújánál voltam”.
Hogyan válik valaki alkoholistává?
Genetikailag öröklődik-e, esetleg beleviszik egymást a fiatalok?
Fiatalok körében divat inni, így ők beleviszik egymást. Egy felmérést készítettem 17 évesek körében, és az egyik kérdés úgy szólt, hogy ki vesztette már el az önkontrollját ivás következtében. A 17 megkérdezett közül mindössze ketten nem ittak szeszesitalt. Tehát egyrészt divat, de sokszor szülői példa is. Egyre többet isznak, tetszik nekik ez az állapot. Ezek a gyerekek vagy céltalanok, vagy a sok otthoni trauma miatt menekülnek az alkoholhoz. Nem lebecsülni és szidalmazni kell őket, hanem szeretni és segíteni rajtuk.
Mit tud tanácsolni azoknak, akik valamilyen tragédia következtében fájdalomcsillapítót keresnek az alkoholban?
Itt Szarvason például a temetést követően a lelkész elmegy a családhoz, és elhívja őket a gyülekezetbe. Akik eljönnek, azoknál nem áll fenn a veszély, hogy alkoholizmusba süllyednek. Sajnos, aki sokéves együttélés után veszti el a párját, nagyon könnyen az ivásba menekül. Rájuk különösen oda kell figyelnünk. Még ha volt is valamilyen vallásossága, egy ilyen gyászreakció során az italhoz nyúlhat. Számukra is szervezünk konferenciákat.
Az orvosi segítség önmagában nem elég a szabaduláshoz. A gyógyszer és a többi mind csak mankó. El kell fogadniuk Jézus szabadító kegyelmét, és az ivás okai mögött rejlő lelki kudarcokat is gyógyítani kell, de sohasem az alkohollal!
Ha a doktornő magas pozícióban lenne, min változtatna az egészségesebb élet érdekében?
Egészségügyi vonalon az orvosokat felvilágosítanám, hogy az alkoholizmus nem egyszerűen egy betegség, hanem nagy lelki „hasadékot” takar, amire oda kell figyelni. Az orvosoknak példát is kellene mutatniuk, mert milyen orvos az, aki maga is iszik, és így mondja az alkoholista betegének, hogy ne igyon?
Mit tud tanácsolni a lelkészeknek, hogyan kezeljék a problémát?
Elsősorban a teológián hívnám fel a hallgatók figyelmét, hogy az alkoholbetegekre különösen oda kell figyelni. Ha majd kikerülnek egy gyülekezetbe, ne hagyják, hogy ezeket az embereket kiközösítsék, lenézzék! Szeretetre van szükségük.
Hallottam, hogy a doktornő számára emlékezetes az az eset, mikor először mosta ki egy ember gyomrát.
Kezdő voltam. Behoztak egy eszméletlen, alkoholmérgezett beteget. Kimostam a gyomrát, magához is tért. Felült, és a következőket mondta: „Kirúgtak az állásomból, az utolsó fizetésemen vettem fél liter konyakot, és a doktorkisasszony még azt is kimosta belőlem.” Bennem maradt a lelkifurdalás, hogy bár pillanatnyilag megszabadítottam őt az alkoholtól, de nem adtam helyette semmit. Évekkel később rájöttem, hogy nem lehet egyszerűen gyógyszerrel kezelni az alkoholizmust. Hallottam a rádióban egy istentiszteleten Borbély Bélát beszélni arról, hogy Isten kegyelméből Jézus Krisztus által meg lehet szabadítani ezeket a betegeket. Ekkor határoztam el, hogy ezt a szolgálatot szeretném folytatni.
Többször is említette, hogy Jézus Krisztus az, aki szabadulást tud adni. Hogyan ismerte meg Őt, és mit jelent az ön számára?
Egyrészt itt Szarvason Zátonyi lelkész úr konfirmációra való felkészítése, másrészt Túrmezei Erzsébet testvérünk lányórái jelentették számomra az alapot. Ez egy hosszabb folyamat volt.
1940 májusában, mikor először vettem úrvacsorát, azt tényleg Jézustól kapott személyes bocsánatként éltem meg, és azóta tudom, hogy mindig velem vándorol utamon.
Híd, 2005.