Hogyan tovább egyház?
Az európai hagyományos egyházak jelentős része kritikus állapotban van. Radikális megújulás nélkül – mint ízét vesztett sót – eltapossák az emberek...
Még mindig a konstantini korszak határozza meg a gazdasági ügyeket, a gondolkodásmódot, a liturgiát, a struktúrát, a stílust és a szolgálatot, pedig ennek a korszaknak már jó ideje vége, csak mi nem akarjuk tudomásul venni! Helyzetünk hasonlít az első három évszázadéhoz: A társadalom túlnyomó többsége nem keresztyén, a politikai, gazdasági csoportoknak szálka az önálló, árral szemben is úszni akaró és tudó egyház.
Csak az evangéliumi, hitvalló, a Lélek erejéből élő, a konfrontációval és szenvedéssel is számoló egyháznak van létjogosultsága, ill. jövője.
Az „állami támogatásról” (szellemi, anyagi) le kell mondani! Ez persze folyamat.
A politika a legtöbb esetben „prostitualizálta” az egyházat.
Európában a hanyatlás ellenére (hetente szűnik meg egy gyülekezet) biztató eredmények is észlelhetők: Ukrajnában például az elmúlt években 1500 új evangéliumi gyülekezet született. A kommunista (kapitalizálódó) Kínában naponta 25 ezerrel növekszik a keresztyének száma. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor néhány évtizeden belül a milliárdos ország egyharmada hívő lesz. Házi gyülekezetek ezrei születnek, százan egy Bibliát olvasnak. Sokan hitük miatt börtönben ülnek és táborokban raboskodnak, nemhogy állami támogatásra építenének...
Hogy felzaklassam az olvasót (lehet szektázni)… Most hallottuk a szárszói cigánykonferencián, hogy a magyarországi pünkösdi egyház missziója nyomán az elmúlt öt évben hetven romagyülekezet jött létre. A nyári éves találkozóra 7000(!) roma jött el.
Jelzésértékű, hogy egyházunk egyik szellemi tekintélye naivitásnak és fölöslegesnek nevezte kezdődő cigánymissziónkat.
Az Úr él és cselekszik egyházunkban is, de sok minden gátolja az Ige útját, a Lélek munkáját. Az életjelek ellenére – melyek az Úr igen nagy irgalmának köszönhetők – az egész építménnyel bajok vannak.
Ez év szeptemberében az angliai metodista egyházban jártam, ahol az elmúlt 30 évben a tagok létszáma felére csökkent: 700 ezerről 350 ezerre. Több vezetővel, missziós lelkésszel beszéltem és röviden ennyi a konklúzió:
Úgy látják, hogy „elaludtak”. A gyülekezetépülés szempontjából a teológiai liberalizmust gyümölcstelennek tapasztalták. A templomcentrikus gondolkodás helyett a következő programot, látást imádkozták ki:
1. evangélizáció (az eddigi gyakorlat mellett számtalan eddig szokatlan forma, módszer)
2. spiritualitás (vagyis élő hit, személyes szeretetkapcsolat Istennel)
3. képzés (erős evangéliumi, missziós bibliaiskola)
4. követés a hétköznapokban (az evangéliumi közösség megélése).
Láttam kiürült, eladott, átalakított templomokat. Ma ezek szőnyegboltként, fürdőszoba-felszereléseket áruló csarnokként, étteremként, közösségi házként működnek stb... Ezek árából a misszióra költenek, például bibliaiskolát végzetteket állítanak be missziós munkába...
A kommunista diktatúra által elkobzott egyházi vagyon után járó kompenzáció elaltatja egyházunkat. Mesterségesen fenntartunk olyan helyzeteket, épületeket, amelyek viszik a tízmilliókat, de alapvetően kihasználatlanok, nem töltik be feladatukat.
A hogyan tovább egyház? rovatunkban a hazai és az európai egyházak fájó kérdéseire keressük Isten Szentlelke segítségével a válaszokat. Mivel nem „tudományos szaklap” vagyunk, hanem evangéliumi, missziós magazin, ezért nem közölhetünk hosszadalmas tanulmányokat. Reméljük azonban, hogy ez az írás és lapunk más elemei is segítséget adhatnak az Isten előtti eszmélődésre, az Úrtól kapott látások átvételére. Bíztatjuk gyülekezeteinket, hogy használják a Híd magazint belmissziói munkaanyagként is!
Februárban résztvevője voltam Stuttgartban egy keresztyén vezetők számára rendezett konferenciának. Tízezren voltunk egy csarnokban, akik pedig oda nem jutottak be – mintegy kétezren –, azok egy másik épületben kísérték a programot élő közvetítés segítségével. Meglepő volt, hogy mai német egyházi vezetők, lelkészek, hitoktatók és más, felelősséget hordozó személyek, ennyire kíváncsiak egy amerikai gyülekezet tapasztalataira. Jöhet-e valami jó Amerikából? Jöhet! Azt tapasztalom, hogy Isten elküldi igéjét, üzenetét, embereit minden időben. Istennek van látása, terve, válasza a mai európai egyházak számára, így a Magyarországi Evangélikus Egyház számára is.
Álljon itt most vázlatosan ennek az amerikai gyülekezetnek – Willow Creek Community Church Chicago – a látásáról, életéről szóló beszámoló.
Húsz év alatt húszezer tagúvá növekedett ez a közösség. A meglepő, hogy semmi rendkívülit nem „találtak fel”, hanem bibliai elveket próbálnak alkalmazni. Először kitöltettek egy kérdőívet az ott élő emberekkel. Ilyen válaszokat adtak azok, akik nem jártak templomba:
- Az egyháznak mindig csak a pénz kell.
- A prédikáció unalmas.
- Az egyház nem ad választ az emberek kérdéseire.
- A lelkészek úgy tesznek, mintha mindent tudnának.
A gyülekezet alapítói ezután igyekeztek figyelembe venni szolgálatukban ezeket a szempontokat. Visszafogottak lettek a pénz, az adakozás dolgában. Évekig nem volt gyűjtés. Ma pedig az adakozáskor mindig elmondják, hogy nem kötelező, hogy a hit dolga, stb…
Modern kommunikációs eszközöket vesznek igénybe istentiszteleteiken. Az alapos, biblikus igehirdetés mellett a rövid drámajelenetek, az interjú formájú bizonyságtételek, a pantomim és a filmrészletek is hozzátartoznak az istentisztelethez. A prédikációk, előadások aktuális témákat feszegetnek és gyakorlati, evangéliumi válaszokat tartalmaznak.
Az igehirdető baráti, pásztori hangot üt meg, nem „prédikálja le” a hallgatókat, hanem társként kíséri őket. A gyülekezet vágya, hogy hasonlítson az újszövetségi közösséghez. (ApCsel 2,42-47).
Néhány gondolat, amit Bill Hybels, a vezető lelkipásztor hangsúlyoz:
- A gyülekezettől távol élők fontosak Istennek, tehát neked is fontosak kell, hogy legyenek.
- Ha szíved nem a gyülekezetért dobog, akkor valami nincs rendben nálad.
- Ha nem fordul elő néha veled, hogy a gyülekezetről álmodsz, valószínű, hogy hamis dolgokról álmodsz. Ha nem fordul elő néha, hogy együtt ülsz gyermekeiddel, és beszélsz nekik arról, hogy létezik valami, amiért érdemes élni – tudniillik Krisztusért és a gyülekezetért – , akkor tartalmatlan a beszélgetés.
- A helyi gyülekezet a világ reménysége.
Bonhoeffert is szívesen idézik: „Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van jelen.”
A Harvard egyetem hallgatói felmérést készítettek erről az amerikai gyülekezetről. A közösség egyik vonását így fogalmazták meg: ateistákból vonzó életű misszionáriusokat formál.
Gyülekezeti életük, missziójuk tíz alaptétele:
1. Alapos bibliai tanítás:
Úgy tartják, hogy az alapos bibliai tanítás változást hoz az emberek életében. E nélkül nem lehet józan lelki életet élni, hitre, megtérésre jutni, ill. újjászületni.
2. Istennek fontosak az elveszettek:
Jézus számtalan példázata szól erről. A gyülekezet életére jellemző kell, hogy legyen ez a mentő szeretet. A megtérő bűnösön nagy öröm van a mennyben és a földön is.
3. Kulturális kapcsolópontok:
Azt vallják, hogy a gyülekezet megjelenésében, megnyilvánulásaiban nem lehet életidegen, hanem az örökérvényű igazságokat érthetően, korszerűen kell tovább adnia. A „kánaáni nyelvezettől” ezért tartózkodnak, mert azt nem érti a kívülálló, aki következésképpen az evangéliumot sem érti és megtérni sem tud. Jézus és tanítványai öltözete, magatartása nem ütött el a kortársaiktól. Belső lelki magatartásukkal voltak mások, mint kortársaik.
4. Mértékadó élet:
Nem olcsó evangéliumot, felületes keresztyénséget hirdetnek. A bibliai gyülekezet tagjai más emberekké váltak. A környezet számára ez a vonzó.
5. A gyülekezet a szolgálattevők közössége:
A tagok lelki ajándékaik szerint szolgálnak a világért. Mindenkinek van feladata, kilépnek a „falakon túlra” is az elveszettekért.
6. Szeretetkapcsolatok a gyülekezetben:
Arra törekszenek, hogy szeretetkapcsolatok szőjék át a gyülekezeti élet minden területét. Az ősgyülekezetről is ezt mondta pogány környezete: „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
Mindenkinek legyen „embere”! Meg kell tanulni kimutatni a szeretetet!
7. Kiscsoportok a gyülekezetben:
A húszezer tagú gyülekezetben ezer kiscsoport működik. A kiscsoport pozitívumai: a tagok megosztják örömeiket, gondjaikat, lehet kérdezni, beszélgetni, imádkozni és az evangélizáció lényeges lehetősége, hogy a lelki növekedéshez segítséget ad.
8. Minőségi szolgálat:
Azt tartják, hogy a jó minőségű szolgálat Istent dicsőíti és az embereket vonzza.
9. A gyülekezetet vezetők vezessék:
A gyülekezetet, Isten egyházát azok vezessék, akiknek Isten erre kegyelmi ajándékot adott. Az ilyen vezetőnek látása van, célt fogalmaz meg és testvéreket von be a munkába a cél megvalósítása érdekében. Együttműködik másokkal. Hiányosságait észleli és azok betöltéséről mások bevonása által gondoskodik.
10. Odaszánás:
A gyülekezet a világ legcsodálatosabb „vállalkozása”, amit nem lehet fél szívvel végezni. Itt csak 100%-os invesztíciónak van értelme. „Salamonnak a szívét vénségére más istenekhez hajlították feleségei, és szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve.” (1Kir 11,4)
Ha Isten megsegít, következő számunkban folytatjuk.
A vezető lelkész, Bill Hybels fő műve, a Légy bátor és vezess! című könyv magyarul is megjelent. Megrendelhető: Új Remény Alapítvány 4001 Debrecen, Pf. 281 E-mail: newhope.debrecen@axelero.hu Tel::52/424 036
Híd, 2005/4.