Kételkedik-e egy lelkész?
– Kérlek, mutatkozz be!
– Balicza Iván budavári evangélikus lelkész vagyok. Nyíregyházán születtem, római katolikus hitben nevelkedtem, s itt is érettségiztem, majd a debreceni orvosi egyetemen készültem az orvosi pályára. Egyetemi éveim alatt találkoztam élő hitű evangélikus fiatalokkal, és megtértem. Ekkor kezdtem tudatosan keresni, mi Isten terve velem, és úgy ismertem fel, hogy igazi pályám az evangélium hirdetése. Jelentkeztem az Evangélikus Teológiai Akadémiára, ekkor tértem át katolikusból evangélikussá. A teológia elvégzése után először Miskolcon voltam segédlelkész, majd Salgótarjánban 11 évig parókus lelkész, és 1990 óta a budavári egyházközség a szolgálati helyem. Öt gyermekünk van, közülük három már diplomás, dolgozó, ketten még egyetemisták.
– Szoktál-e kételkedni hitedben?
– Attól függ, mit értünk kételkedés alatt. Isten valóságában soha nem kételkedtem. Hogyan kételkedhetnék annak létezésében, akivel személyes kapcsolatban vagyok, beszélgetek, akinek megnyilvánulásait megtapasztalom? De ha azt értjük kételkedés alatt, hogy kérdezek-e, akkor azt válaszolom, igen. Istennel kapcsolatban, hitem részleteiben sok kérdés merül fel. Sohasem szerettem a dogmatikus kijelentéseket. Nem szoktam kész válaszokat, sablonokat csak úgy elfogadni. Ugyanakkor nagyon komolyan veszem, hogy nem minden kérdésre van válasz. Isten titkait emberi értelmünkkel nem lehet megmagyarázni. Ezekben a kérdésekben elfogadom a dogmákat.
– Kételkedhet-e hívő ember?
– A kételkedés emberi tulajdonság, nem sokat tudunk ellene tenni. Hiába mondanám, hogy egy hívő ember nem kételkedhet, ezzel senkin nem segítenék, legfeljebb lelkiismereti terhet raknék rá. Isten megismerése mindig a meggyőződés és a kételkedés, a kijelentés és a kérdezés feszültségében van. Félek azoktól, akik nem kérdeznek, akik nagyon magabiztosak a hitükben. Az ilyenek bigottak vagy fanatikusok. Lenézik azokat, akik másként élik meg hitüket. Ha pedig valami hitükkel összeegyeztethetetlen dolog történik az életükben, akkor összeroppannak.
– Van-e rossz és jó kételkedés?
– Szerintem nincs. A kételkedést rosszul és jól kezelő hívő ember van. Rosszul kezeli az, aki kétségbeesik, megijed tőle. Jól kezeli az, aki kihívást lát benne és keresi a választ kérdéseire.
– Mi a szerepe a torz istenképnek a hitetlenségben?
– Istenről ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolkodunk. Gondolatainknak sokszor nincs semmiféle alapja, csak emberi elképzeléseink. Vágyainkat vetítjük ki Istenre, és azok alapján alkotunk magunknak képet róla. Mi magunk mondjuk meg, milyennek kell lennie Istennek. De ez saját magunk alkotta Isten-kép. Az Isten-kép készítésének tiltásáról szóló parancsolatot komolyan kellene vennünk, mert nemcsak úgy lehet Isten-képet készíteni, hogy szobrot, festményt, szentképet csinálok, és azt imádom, hanem a gondolataimban is alkothatok magamnak hamisat, s ettől a hitem is hamis lesz, és nem áll meg az életben. Csak a Szentírás Isten-képe alapozza meg a helyes hitet.
– Hogyan juthatunk bizonyosságra?
– Visszakérdeznék: Kell-e bizonyosságra jutni? És lehet-e bizonyosságunk? Én a reménységet tekintem a legtöbbnek, amire eljuthatok.
– Van-e teljes bizonyosság?
– Az előbbi válaszom erre is válasz. Teljes bizonyosságom nincs, de van Jézus Krisztustól kapott reménységem.
Híd, 2008/1.