„Normális ember ilyeneket nem csinál…”
Beszélgetés Szkaliczki Tibor informatikussal

– Egy informatikus, akinek doktorátusa van, és akadémiai kutatóintézetben dolgozik, miért foglalkozik hajléktalanokkal, és miért költözik be egy évre önkéntesként olyan emberek közé, akik börtönből szabadultak?
– Isten vezetését tapasztaltam, hiszen normális ember ilyeneket nem csinál. Természetesnek gondolom, hogy a megtért hívő ember keresse, hol tud szolgálni.

– Ezek szerint, aki keresztyén, az nem csak templomba jár?
– Természetesen nem. A mindennapi életet kell keresztyénként élni. Ha a keresztyénség életformává válik, akkor a változások sem maradnak el a környezetünkben.

– Tudsz példát mondani erre?
– Pali például úgy került be az otthonba, hogy alkoholproblémái voltak, családi élete széthullott, hajléktalan lett. Most lelkes hívő ember, tanul, dolgozik.

– Hányan laktatok ebben az otthonban?
– Tizenkét befogadott és 2-4 segítő.

– Honnan kerültek be az otthonba a lakók?
– Kb. a harmada börtönből érkezett. Volt, aki válás után került az utcára vagy szenvedélybetegségekből fakadó problémák miatt.

– Nem féltél, hogy valamelyikük bemos neked egy nagyot, ha téríted?
– Egyszer az egyik lakó mondta, hogy belever a betonba, de igazából nem volt veszélyes a helyzet.

– A kollégáid hogyan reagáltak, amikor megtudták, mit csinálsz?
– Volt, aki szépnek tartotta, de a többség inkább féltett.

– Milyen fizetést kaptál ezért a szolgálatért?
– Az első év általában önkéntes felajánlásból történik, ellátást kap az ember: reggelit, vacsorát.

– Hajléktalanokkal és börtönviseltekkel lakik valaki, és reggel elindul a kutatóintézetbe. Lehet így dolgozni ilyen igényes munkahelyen?
– Elég jól kiegészítette a kettő egymást. Talán sok lett volna, ha napi huszonnégy órát ott lettem volna köztük.
Nem úgy kell azonban elképzelni ezt az otthont, mintha ott állandóan csak problémák lettek volna! Alapvetően egy vidám társaság volt együtt.

– Láttad ennek a munkának az értelmét?
– Igen, a segítség tulajdonképpen életmentő is lehet, hiszen hajléktalanként, alkoholistaként lefelé megy az ember élete. Ha csak egy valakinél is sikerül ezen változtatni, akkor már megérte azt az egy évet erre rászánni.

– Az otthonban volt-e személyzet: szakácsnő, takarítónő?
– A segítők főztek, és mindenki a saját részét takarította. Amelyik szobában laktunk, abban én is takarítottam.

– Nem nagy, drágán működő intézményről van szó, hanem egy gyülekezet imaháza melletti épületről.  A lakók tettek valamit azért, hogy ott lakhassanak?
– A bentlakás feltétele volt, hogy egy hónap után elhelyezkedjenek, dolgozzanak, és nem volt szabad alkoholt fogyasztani.

– Úgy tudom, azóta is kapcsolatban vagy hajléktalanokkal.
– Vásárolok nekik élelmiszert, és közben beszélgetünk. Nagy dolgot nem tehet az ember, csak aprókat, de mindig az jut az eszembe, hogy Jézus Krisztus sem azt mondta, hogy térítsünk meg sok embert, hanem azt, hogy aki rászorul, annak adjunk egy pohár vizet.

– Az alaphivatásodról még nem beszéltünk. Mivel is foglalkozol te a Tudományos Akadémián?
– Műszaki informatikus vagyok, fejlesztőként dolgozom.

– Mi volt a disszertációd címe?
– „A VLSI huzalozás tervezésben előforduló polinom rendű algoritmusok.”

– Japánban is jártál.
– Éppen ezzel a témával kapcsolatban jutottam ki kétszer konferenciára, ahol előadást is tartottam.

– Japánban találkoztál-e keresztyénekkel?
– Igen, voltam evangélikus templomban, és nagy meglepetés volt, hogy japánok voltak az evangélikusok. Én ugyanis arra számítottam, hogy kint dolgozó külföldiek lesznek ott.

– Japánban tartasz angol nyelven előadást, itthon pedig hajléktalanokkal laksz együtt, megvacsoráztatod őket egy étteremben. Mi motivál téged?
– Úgy érzem, hogy ezek lehetőségek, amikor kifejezhetem az Isten iránti szeretetemet. Fontos, hogy Benne bízzam, mert ha magamban bíznék, akkor hamar feladnám.

– Vallásos családban nőttél fel, jártál templomba gyerekkorodban?
– Igen, de később, felnőttként jutottam el arra a meggyőződésre, hogy Isten valóban cselekszik, és van imameghallgatás.

– Ehhez a te különös, érdekes életformádhoz mit szólnak a szüleid? Tudták egyáltalán, hogy te Budapesten hajléktalanokkal laktál együtt?
– Igen, de csak utólag, amikor már beköltöztem. Nekik nehezebb, mert ők távolról aggódnak. Amikor elmentem ebbe a szolgálatba, akkor az az ige szólt hozzám, hogy „én fogom a kezedet, és megőrizlek téged” (Ézs 42,6). Azzal a hittel mentem, hogy Isten nekem azt mondta: megőriz.

– Boldog vagy?
– Néha elfáradok, és nehéz, de sokszor ilyen szolgálatokon keresztül tapasztalom meg Isten jelenlétét, működését az életemben, és ez kimondhatatlan élmény. Szinte szárnyakat ad.

– Aki olvassa ezt a cikket, azt gondolhatja, hogy ez az ember egy kicsit bolond, hiszen van jó állása, élhetne „normálisan” a fizetéséből, és ehelyett másokon segít.
– Meg kell találni a megfelelő arányt, most az időmnek kis részét fordítom erre, már nem minden szabadidőmet. És arra is figyelni kell, hogy ne használjanak ki: nekem kell irányítani a rászorulóval való kapcsolatomat, és nem neki engem.

– Éveken keresztül családsegítőben is dolgoztál.
– A kelenföldi evangélikus gyülekezetnek van családsegítője. Lelkes idős nénik végzik a szolgálatot. A fő koordinátor több mint 80 éves, de fiatalokat megszégyenítő módon dolgozik, pedig ez még fizikailag is kemény munka, elég nehezek a ruhás zsákok. Én főleg a hajléktalanokkal beszélgettem. Éppen amiatt kértek meg erre, mert tudták, hogy azelőtt már végeztem ilyen szolgálatot.

– Mit jelent számodra a hit?
– Hit nélkül a félelmeim irányítanának. A hit ad erőt a szeretethez, hogy mások felé tudjak nyitni, és túl tudjak lépni a nehézségeken. Kapcsolatot jelent Istennel, hogy keressem, merre jár az én Uram.

– Milyen számodra kedves gondolatot idéznél a beszélgetés végén a Bibliából?
– Azokat az igéket, melyek megtérésemkor voltak fontosak: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsolt 40,2–3)
„Mert az a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!” (5Móz 30,11.14) Ezekből merítek erőt ma is.

Híd, 2009/4.