Károlyi Gáspár és a Vizsolyi Biblia
Egyháztörténeti szemináriumi dolgozat – 1981 (részletek)
Amit megértett Pál apostol és Luther Márton, azt megértette Károlyi Gáspár is, a gönci prédikátor, hogy Krisztus evangéliuma minden hívőnek szól, nem csak az úgynevezett kiválasztottaknak. Hozzáférhetővé kell tenni, hogy mindenki saját nyelvén hallhassa és olvashassa.
Károlyi Gáspárról és a Vizsolyi Bibliáról lehetetlen a teljesség igényével írni. Jelentősége és hatása óriási, amit közel 400 év alatt tett a magyar keresztyénekre, tudósokra, művészekre, egész nyelvünkre és kultúránkra.
Először hatéves koromban került kezembe a Vizsolyi Biblia egy revideált kiadása. Keresztszüleimtől kaptam, akik ezt az igét írták bele: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék.” Csak később értettem meg, hogy a szomjúságnál alig van nagyobb kín és szenvedés. Századokon át volt miből meríteni, inni a szomjazó magyar lelkeknek.
„Szomjas lelkek forráskútja, Hol pohárral Krisztus áll.” – írja Gárdonyi Géza Írás a Bibliába c. versében. Ez a „siker” titka, hogy a pohárral maga Krisztus áll: „Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik.” (Jn 4,14) Ezért élő, új és átfoghatatlan ma is.
Károlyi Gáspár
1529-1530 körül született Nagykárolyban, Szatmár vármegyében. Családi neve Radics (vagy Radicsith) volt, a kor szokása szerint szülővárosáról nevezte magát Károlyinak. A fennmaradt iratokon látható gyűrűs pecsét nemesi voltára vall.
Gyermek- és fiatalkoráról szinte semmit nem tudunk. Az első írásos adatot a brassói iskola anyakönyve őrizte meg, miszerint 1549-ben beiratkozott Gasparus Károly néven. Később a wittenbergi egyetemre került. Tanult Strasburgban és Svájcban is. 1562-ben a kor színvonalán képzett teológusként ismét Magyarországon találjuk. Tudott latinul, görögül, héberül és alaposak voltak bibliakritikai ismeretei is. Göncön lett prédikátor, és élete végéig gönci pap maradt.
A Református Egyház az 1560-as évek elején alakította ki Északkelet-Magyarországon az esperességeket. Károlyi a kassavölgyi esperesség seniora lett 1564 körül. Ekkoriban jelent meg első és egyetlen önálló munkája Török Mihály debreceni könyvnyomtató műhelyében Két könyv címen. Ebben a művében megtérésre, hitre, erkölcsös, tiszta életre intette az ország népét és a nép urait.
Háromszor nősült, és több gyermeke született. Első házasságáról semmit sem tudunk. Második felesége és gyermekei közül három az 1586-os pestisjárványnak esett áldozatul. Ebben az időben szerveződött meg a Biblia fordítóinak munkaközössége. Az emberfeletti munkát mindössze három év alatt végezte el. Még megláthatta az első, teljes, magyar nyelvű Bibliát, majd nem sokkal ezután 1591 decemberében meghalt. Valószínűleg Göncön van eltemetve.
A Vizsolyi Biblia
A magyar nemzet egyik legsiralmasabb korszakában, a mohácsi vész utáni nemzeti pusztulás idején kezdett terjedni hazánkban a reformáció, melynek egyik alapvető célja a bibliafordítás volt. 1590-ig csak részletfordítások jelentek meg. Evangélikus maradt a német és szlovák nyelvű lakosság többsége, nekik nem volt szükségük magyar nyelvű Bibliára. A katolikusoknak sem kellett, hiszen ők nem helyeselték a Biblia nép kezébe adását, csak később a kész Vizsolyi Biblia késztette a jezsuita Káldi Györgyöt, hogy 1625-ben lefordítsa a Vulgatát. Így a református egyházra maradt a Biblia lefordítása és kiadása.
A magyar Biblia kiadásának gondolata 1585 körül fogalmazódott meg, és öt év alatt meg is valósult. Károlyi hosszú ideig tanulmányozta a Bibliát nyelvileg, tartalmilag is, mielőtt belefogott a fordításba. Az eredeti héber és görög szöveg mellett más fordításokra is támaszkodott. Tanulmányozta a Vulgatát, melyet élesen meg is kritizált. Figyelembe vette a már meglévő magyar nyelvű részfordításokat is, pl. Heltai Gáspár és Méliusz Péter munkáit.
Károlyinak több munkatársa is volt: Huszti Imre gönci másodlelkész, Thuri Mátyás abaújszántói lelkész, Ceglédi János vizsolyi lelkész, Károlyi Miklós, az öccse és Pellei János, gönci iskolaigazgató, aki a wittenbergi egyetemen teológiát tanult.
A munkához 1586-ban fogtak hozzá, Rákóczi Zsigmond, egri főkapitány és Ecsedi Báthori István országbíró támogatásával. A nyomtatást Mantskovit (latinosított néven: Farinola) Bálint, lengyel származású könyvnyomtató végezte, akit ezért telepítettek Vizsolyba, a Rákóczi kúriába, nyomdájával együtt. A papírt szintén Lengyelországból hozták a Bibliához. A nyomtatás körül segédkezett az akkor tizenöt éves Szenci Molnár Albert, gönci gimnazista. Ő vitte a korrektúrákat a vizsolyi műhelybe.
A Vizsolyi Biblia első kiadása 7-8000 példányban jelent meg. A nyomtatás kb. másfél évig tartott, és 1590. augusztus 10-én, a fáradt Károlyi megláthatta a teljes magyar Biblia első összefűzött példányait. A fordító a magyar-erdélyországi főuraknak és nemeseknek, egyházaknak és prédikátoroknak ajánlotta az elkészült művet. Előszavában szerénységük miatt nem említi a támogatók nevét.
Az elkészült fordítás teljes címe: Szent Biblia azaz: Istennek ó- és újtestamentumának próféták és apostolok által megíratott szent könyvei. Az előszóban így ír: „Szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát, melyet eleitől fogva sokan igyekeztek offerálni, de véghöz nem vihették.”
Az 1940-ben kiadott Károlyi-emlékkönyvben Erdős Károly egyetemi tanár írt a kiadásokról, de még ő sem tudott teljes munkát végezni, bár megpróbált minden forrást felkutatni. „Ma sem tudja senki megmondani, hogy hányszor is jelent meg a Károlyi-féle Biblia teljes egészében, még kevésbé azt, hogy az újszövetségi részt hányszor nyomtatták ki” – írja. Kutatásai eredményeképpen létrejött mégis egy névsor, amelybe törzskönyveztette a Károlyi-fordítás egyes kiadásait. Megemlítette a vakok részére készített kiadásokat is. A törzskönyv adatai szerint 293 teljes és részbeni kiadást ért meg. Az azóta eltelt évtizedekben ez a szám csak nőtt.
Közel négyszáz évvel az első kiadás után, 1981-ben elkészült a Vizsolyi Biblia hasonmás kiadása az Európa Kiadó Magyar Helikon osztályának gondozásában, 28 000 példányban. A kötéstáblát a budapesti Egyetemi Könyvtár egyik Vizsolyi Biblia példányának eredeti kötése nyomán Szántó Tibor készítette. Az új kiadást 1981. április 15-én mutatták be Vizsolyban ünnepség keretében, melyet az Európa Kiadó, az Irodalomtörténeti Társaság és a TIT rendezett.
Szabó András irodalomtörténész ünnepi előadásában a Károlyi Biblia művelődéstörténeti jelentőségéről beszélt.
Majd a vizsolyi református templomban a kiadó igazgatója átadta az új kiadás első példányát Juhász Dezső vizsolyi lelkipásztornak. Az ünnepség Göncön folytatódott Károlyi Gáspár szobrának megkoszorúzásával. A hasonmás kiadáshoz írott tanulmányában Szabó András így ajánlotta a Bibliát az olvasóknak: „Azt, hogy a magyar nyelv minden viszontagság és ellenkező jóslat ellenére megmaradt, többek között a Vizsolyi Biblia ismert és névtelen alkotóinak, világra segítőinek köszönhetjük. A mű újra kiadása egyúttal tisztelgés az ő emlékük előtt.”
Az ünnepség után három héttel jártam Vizsolyban és Göncön. Beszélgettem Juhász Dezsővel a vizsolyi lelkipásztorral. Elmondta, hogy a világ minden részéről folyamatosan jönnek az érdeklődők, látogatók. A község neve már az 1215-ös királyi oklevélben szerepelt Egyházasvizsoly néven. Szent István rendelete alapján tíz falunak kellett egy templomot építeni, ekkor épült a vizsolyi templom is.
Veréb Lajosné, Klári néni, vizsolyi asszony így vallott a Károlyi Bibliáról: Nekem szinte az életet jelenti. Hiszen itt született a Biblia Vizsolyban, mindennapi táplálkozása volt ez elődeinknek és nekünk is. Esténként gyakran összejöttünk Bibliát olvasni. Az új fordítás nem elégíti úgy ki a lelkünket, mint a régi. Az jó, hogy kihagyták belőle a „valát”, de nekem a régi a tökéletes. Károlyi Gáspár személye is elevenen él a köztudatban, a Vizsolyi Biblia pedig kiapadhatatlan erőforrás a hívő embernek. Aki nem szereti a Bibliát olvasni, az csak üresen létezik.
Híd, 2008/2.