Hogyan lehet szinkronba hozni gyülekezeteink befogadókészségét missziói munkaágaink tevékenységével?
Előadás a Pesti Egyházmegye lelkészi munkaközösségében 2012. szeptember 12-én, Rákoskeresztúron
Részlet egy néhány nappal ezelőtt érkezett levélből:
„Tavaly kezdtük a hétvégesdit. Akkor presbiteri napoknak szántuk, de a presbiter testvérek semmi aktivitást és érdeklődést nem mutattak. Már ott tartottunk, hogy le szerettük volna mondani, de Hafó szerint azt nem lehet. Ezért meghirdettük a gyülekezetben. Az anyagyülekezetből alig jelentkeztek, a fíliából huszonvalahányan. Így mégis lett belőle valami, sőt olyan jól sikerült, hogy elhatároztuk, évente ismételjük.
Most már nem presbitereknek hirdettük, hanem bárkinek a gyülekezetből.
Némi szószéki provokáció után most már negyvenöt a létszám.
Gyakran elhangzik nálunk a presbiterek szájából, hogy számíthatunk rájuk, de a misszióban nem. Abban ők nem jók. Az az elképzelésük, hogy ez valami >agitprop<, hogy valakit megtámadni és győzködni kell.
Arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy a misszió nem ilyen. Nem a papok feladata csupán. Misszió az is, ha egy közösség vonzó, ha egymáshoz kedvesek vagyunk, hogy szívesen befogadjuk az érkezőt, stb. A többi majd úgyis jön szinte magától. De nekünk is jó, ha nem csak magunkért vagyunk, hanem fel tudunk vállalni valamit mások gondjából. Az minket is épít.
Városunkban sok intézmény van: iskola, óvoda, szeretetotthon... Ezernyi a lehetőség olyanok elérésére, akik egyébként elérhetetlenek lennének.”
„Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14)
„Az Élet él és élni akar…” (Ady: Intés az őrzőkhöz)
„Harminchat fokos lázban égek mindig…” (József Attila: Kései sirató)
A biblikus, élő gyülekezet
Egy egészséges, élő gyülekezetnek szüksége van-e egyáltalán kívülről érkező missziói munkaágra, egyesületre?
Nincs, lényegében nincs szükség ilyenre, hiszen az élethez hozzátartozik a növekedés, gyarapodás, a missziói lelkület és gyakorlat, annak természetessége, mindennapossága.
A bibliai értelemben vett gyülekezet a Nagy Misszionáriusnak, a mennyei Királynak és országának világunkba helyezett és működtetett „missziói munkaága”, nagykövetsége. Jézus teste, az élő egyház missziós identitású, létének értelmét nagyobbrészt ebben látja és gyakorolja.
A gyülekezet lényeges ismertetőjele a befogadás, az elfogadás, a családiasság, a bárka védelme. Ugyanakkor folyton úton van, eléri a föld végső határait (eseteit), keresi, megtalálja és megtartja az elveszetteket. (Ez egy kicsiny falun belül is megvalósulhat.)
A Jordán folyó, amely a Hermonon ered, „alásiet, alázuhog” (= Jordán, Járad) a világba, és először megérkezik a Genezáret-tóba. Ez az „első szeretet” túlcsorduló, védett, semmi mással nem pótolható állapota. De Isten folyója (Zsolt 65,10) – amely tele van élettel, energiával, lüktetéssel, halakkal, növényekkel, színekkel, fényekkel – továbbsiet a pusztába, a „halál árnyékának völgyébe” (Zst 23,4), és onnan is tovább a sóssá vált, halott tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. És ott is halak sokasága lesz (Ez 47,1–12).
Az egyház ott van, ahol baj van. Ez Istennek és egyházának az útja, liturgiája, programja a világban. Ami ezen kívüli tevékenység, az tékozlás, flúgos futam, zsákutca, megtévesztés, üres, öncélú körbeforgás.
„Az Élet él és élni akar” – írja Ady az őrzőknek. A „harminchat fokos lázban” (József Attila), Isten szeretetének lángjában égő és élő gyülekezet észreveszi a hiányt, szükséget; erre reagál a maga küldetése, normális életfunkciója szerint. Lát, érzékel, felfog, értelmez, sír, felindul, megindul lelkében, összeszorul az irgalomtól személyiségének központja, a szíve, és cselekvésre indul.
A mandátum a lényeg. A missziói parancs a munkaköri leírás. De ez csak a jézusi, agapés szenzibilitással és kreativitással működhet normálisan és hatékonyan. Az élő gyülekezet érzékeli környezetének igényeit és szükségeit is. Nem konformizmusról van szó, a világ rendeléseinek és elvárásainak teljesítéséről, hanem az életkori és élethelyzetbeli igények komolyan vételéről és a valós, sokszor fájó szükségletek enyhítéséről és lehetőségek szerinti megelégítéséről. És mivel az ember nem csupán lélek, komolyan vesszük a teljes személyiséget, testi, lelki, szellemi valóságában. Az ilyen biblikus, normális, holisztikus közösség (koinónia) permanensen teljesíti a missziói parancsot.
Lássuk mindezt a KIE két háromszögével is ábrázolva!
test lélek mandátum (missziói parancs)
szellem igények szükségletek
Gond akkor van, ha ezeket a területeket elvágják, függetlenítik egymástól, vagy egyes területekre túl nagy hangsúly kerül a többi rovására.
Példa: a gyülekezet látóterébe kerül egy tolókocsis, depressziós, szociálisan hátrányos helyzetű testvérünk. A természetes folyamat: információ beérkezése, a családiasság kapcsán észrevesszük, meglátogatjuk, felmérjük a helyzetet a fenti két háromszög értelmében, és elindul a csapatmunka: ima, személyes, rendszeres kapcsolat, kreatív, tapintatos akciók sora, mint például ügyintézés, segélyszerzés, a lakás kitakarítása, átalakítása stb.
Máris működnek a „missziói munkaágak”: imaközösség, látogatócsapat, női kör aktivitása, cigánymisszió (mert az érintett melletti lakásban romák laknak), férfimunka (fizikai, lelki és egyéb segítség), kórházmisszió (hiszen testvérünk kapcsolódik valamely egészségügyi intézményhez is), börtönmisszió (mert kiderült, hogy a szomszéd család egy tagja büntetését tölti, tehát meg lehet látogatni őt és a családját is).
A fenti példa két konkrét eset vázlatos ismertetése volt.
Mégis miért van szüksége a gyülekezetnek a missziói munkaágakkal való együttműködésre?
Azért, mert közösségeink úton vannak, egyik sem teljes, tökéletes, amelyben „minden szinten szinte minden” megtalálható.
A biblikus terv megvalósításhoz kezdésként besegíthet egy missziói munkaág is, annak képviselői. Például Koháry Ferenc és munkatársainak bevezető és lelkesítő szolgálata révén elindul a férficsoport élete, szolgálata. Tarthatják továbbra is velük a kapcsolatot, de úgyis azon múlik minden, hogy helyben szól-e az élő ige, megújulnak-e a gyülekezet tagjai és beállnak-e a szolgálatba, kapnak-e képzést, bátorítást, törődést a lelkésztől, lelkész által.
Az Evangélikus Életben megjelent cikkemből (Ádám nem járt bibliaórára, 2008/32. sz.) vett részlettel egészítem ki dolgozatomnak ezt a részét:
„Legyen egész életünk istentisztelet! (Róm 12,1–2)
A templomba járás nem elhanyagolandó, hanem a szükséges minimum.
A cél nem az, hogy megteljék a templomunk (a viszonylag jó létszám el is altathat), hanem az, hogy környezetünkben »mindenki megtérjen« (2Pt 3,9b), »…üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére«(1Tim 2,4).
A jézusi kilépő missziónak ma számtalan lehetősége adódik.
1. A fentiek alapján szervezzük és éljük meg egyházközségi alkalmainkat. Lehetőség szerint legyen minden réteg számára – gyermekek, fiatalok, kismamák, férfiak, nők, érdeklődők, keresők, szenvedélybetegek… – program, lehetőség.
2. Régi, bevált és új közösségi formákat alkalmazhatunk: kirándulás, szeretetvendégség, előadások, koncert, nyári napközis tábor, falunap, népfőiskolai sorozat. A gyermek- és ifjúsági munkában különösen is törekedni kell a teljes személyiségnek megfelelő lehetőségekre: sport, játék, művészet… A munkatársakról szóló cikkben írtam a bevonás művészetéről. Feladatot, célt kell adnunk, amely motivál, mozgat, felfrissít.
3. Vegyük fel a kapcsolatot egyházunk missziói munkaágaival (rádió-, női, férfi-, cigány-, kórház-, börtönmisszió stb.), kérjünk segítséget tőlük, menjünk el rendezvényeikre.
4. A gyülekezet meghosszabbított karjai az egyesületek, missziói szervezetek: EKME, EKE, EBBE, Mevisz, ZMC, Fébé és számtalan felekezetközi szervezet, mint például az Evangéliumi Aliansz, Szentírás Szövetség, a KIE, a Wycliffe Bibliafordítók Egyesülete. Hívjuk meg őket, alakítsunk helyi mozgalmakat, vegyünk részt országos és nemzetközi munkájukban.
5. Szervezzünk jézusi stílusú alkalmakat azoknak, akik a hagyományos lelki alkalmainkra nehezen lépnek be. Szerte a világban és hazánkban működnek ezek a missziói formák: Alfa, ÉletMűhely, Kereszt-Kérdések. Klaus Douglass német evangélikus lelkész elméleti és gyakorlati munkássága is meggyőző. D. Szebik Imre püspök lelkes beszámolót írt heti újságunkba egy hasonló módon megújult brémai evangélikus gyülekezetről.
6. Ahol csak lehetséges, szervezzünk kis gyülekezeti és házi csoportokat. Vezetőiket készítsük fel és bátorítsuk. Az ideális az lenne, ha mindenki tartozna egy ilyen kis csapatba.
7. A gyülekezet bátran lépjen ki más felekezetekkel és szervezetekkel összefogva a világi helyekre: utcamisszió, evangelizáció, rendezvények, kórház, börtön, idősotthon és más intézmények.
8. Ha a »hivatalosak« nem jönnek a hívásra, menjünk »az utakra és a kerítésekhez«, és a szeretet ellenállhatatlan »kényszerével« vonzzuk Jézushoz (Lk 14,23) az állami gondozottakat (elindulhatna újra egyházunk szolgálata az árvák felé), cigányokat, prostituáltakat, homoszexuálisokat… Itt-ott már szép tapasztalataink vannak ezen a téren is.
9. A látogatás szolgálatába be lehet vonni minden korosztályt. Számtalan lehetőség nyílhat a misszióra ilyenkor. A gyülekezeti munka szerves része a kiterjedt, evangéliumi ihletésű családsegítés.
10. A gyülekezeti újság és a helyi média – rádió, tévé, újságok – ma már természetes (?) eszközei munkánknak.”
Nem várhatjuk el, hogy a helyi gyülekezet (lelkész, presbitérium, munkatársak, tagok) megtérése, megújulása, újjászületése, Szentlélekkel való beteljesedése nélkül egy külső misszionárius vagy annak „munkaága” bármit is segíthet rajtunk.
Valamit elindíthat, megpiszkálhat ugyan, de életet, missziós lelkületet nem adhat, és főleg a helyiek helyett nem végezheti el a munkát.
Ugyanakkor nagy lehetőségek rejlenek a különböző missziói munkaágakkal, egyesületekkel, szervezetekkel való együttműködésben. Területi, egyházmegyei, kerületi és országos rendezvények, csendesnapok, evangelizációk, konferenciák látogatása sok áldást jelenthet a helyiekre nézve. Első gyülekezetembe érkezésemkor világossá vált, évek óta nincs keresztelő, konfirmáció, esküvő. Perspektíva: a maradék eltemetése vagy megújulás. Utóbbi mellett voksoltunk. Utcáról, nagymamák mellől összegyűjtött fiatalokat rendszeresen hordtam a Trabival a 24 km-re lévő város ifijébe, de volt rá eset, hogy egy nap kétszer fordultam velük hajnaltól késő estig (Csorvás-Gyenesdiás), hogy hét fiatal életében először eljusson konferenciára.
A missziói központ, a rádiómisszió és más szervezetek, kiadók hanganyagai, magazinjai, missziói szórólapok, füzetek, könyvek sokat segíthetnek. Terjesztésük belmissziói feladatot adhat a gyülekezet tagjainak. Sok gyülekezetben nincs, vagy nagyon gyenge az iratterjesztés.
A fentebb felsorolt munkaágak mind más állapotban, helyzetben, lehetőségek szerint végzik szolgálatukat. Meghatározza a gyülekezet munkáját, hogy területükön, közelükben működik-e például kórház, büntetés-végrehajtó intézet, laknak-e cigányok stb.
Egyesületeink, egyházon belüli önálló szerveződéseink is karakterük, tevékenységük szerint válhatnak hasznára az egyházközségnek. Az EKE a bibliaiskolájával, az EBBE többek között a kiadványaival, a honlapján megosztott számtalan hanganyagával, nem beszélve a ZMC-ről.
Számtalan felekezetközi missziós, evangelizációs, konferenciás, munkatársképzős alkalom, lehetőség adódik manapság az Evangéliumi Aliansz, a Szentírás Szövetség, a Palánta, a MEKDSZ, a KIE stb. szervezésében, mint pl. Reménység Fesztivál, Balaton-NET stb.
Az ökumenikus missziói megmozdulásokban sokan nem bíznak. Félnek a tévtanítástól, elhalászástól.
Dolgozatom mellékleteként közzé teszem az Evangéliumi Szövetség és a Misszió Expo etikai kódexét és végül saját gondolataimat. Segíthet az egyre szaporodó települési, megyei és egyéb felekezetközi megmozdulásoknál.
A Magyar Evangéliumi Aliansz etikai kódexe
Előzetes megjegyzések
Az Evangéliumi Aliansz természetes személyek, különböző gyülekezetek, szervezetek, és missziós munkák szövetsége. Célja a keresztyének egységének megélésére való bátorítás. E közös tevékenység tisztázott alapjainak alakításához járulunk most hozzá egy etikai kódexszel. Mindenkit bátorítunk az etikai kódex betartására, aki szolgálatát az Evangéliumi Alianszban is folytatni kívánja. Azokat a tagokat és szervezeteket, akik az etikai kódexet aláírják, nyilvántartásba vesszük, és az Evangéliumi Aliansz a nyilvánosság előtt is vállalja és számon tartja munkálkodásukat.
A bizalomra való bátorítás alapjai
A hit bázisára épülő Evangéliumi Aliansz működése alapvetően kapcsolataiban él, ezért az 1846-os alapítás óta az egész világon igyekszik bizonyítani, hogy lehetséges a különböző felekezetű keresztyének lelki egysége. Ezen az alapon valósulhat meg a tényleges és hatékony közös munkálkodás a misszió, a diakónia és akár a különböző képzések területén is. Szeretnénk közösen istentiszteleteket tartani és evangelizálni. Az etikai kódex hívatott arra, hogy az esetlegesen felmerülő feszültségeket feloldja, a konfliktusok megoldásánál segítséget jelentsen.
- A közös munkavégzéshez mindenkinek tisztában kell lennie saját hitvallásával, hitbeli felismeréseivel, hitbeli hovatartozásával.
Jóllehet az MEA a Krisztusban való lelki egységet hangsúlyozza, és a Szentírást határozza meg mint a hit és az üdvösségről szóló tanítás alapját, mégsem utasítja el a hívők különböző hitelvi tapasztalatait és meggyőződését. A közös szolgálat csak úgy lehet gyümölcsöző, ha benne mind többen hitüknek és meggyőződésüknek megfelelően vesznek részt. A saját gyülekezeti-felekezeti meggyőződés és az ahhoz való hűség nem kell, hogy másokkal szemben türelmetlenné tegyen.
- Mindenkinek figyelembe kell vennie a másik hitbeli felismeréseit és hitbeli hovatartozását.
Az egymás felé megnyilvánuló türelem gyakorlása jelentheti annak a ténynek felismerését és szükségességét is, hogy néha az igazság többféle értelmezési lehetőséget ad, vagy az igazság adott esetben viszonylagos lehet. Ezért világosan meg kell különböztetnünk a másik keresztyén meggyőződését, és azt tiszteletben kell tartanunk. A közös szolgálat partnerei, akik aláírják az etikai kódexet, elkötelezik magukat arra, hogy a saját meggyőződésüket nem akarják mások meggyőződésénél különbnek látni, fölé emelni, abszolút módon leuralva mások hitbeli felfogását, és nem akarnak más tudati és lelkiismereti manipulációknak kitenni másokat.
- A közös evangelizációk célja az elbizonytalanodott és a hittől eltávolodott ember hitbeli döntésre és hitbeli közösségre segítése.
Az elvilágiasodás, az önmegvalósítás és az elegyéniesedés is névleges egyháztagsághoz és a gyülekezeti élettől való elidegenedéshez vezetett. A közösen rendezett evangelizációkat úgy kell kialakítani, hogy ezek az emberek tudatos döntésre juthassanak és segítséget kapjanak egy olyan gyülekezeti közösség megtalálásában, ahol ők otthon érzik magukat. Különösen örömteli az, ha a megújult ember abba a gyülekezetbe talál vissza, ahová korábban is tartozott. Azokat azonban, akik újonnan jöttek, előre meghatározott módon kell fogadni.
- Elismerjük a vallásszabadság jogát, hogy szabadon választhasson és változtathasson mindenki gyülekezetet és felekezetet, ha arra a meggyőződésre jut, hogy ez a helyes.
Elkötelezzük magunkat, hogy egy hívőt sem késztetünk egyik egyházból vagy gyülekezetből a másikba való áttagozódásra. Abban az esetben azonban, ahol a hitre jutott embernek semmilyen személyes kapcsolata nem volt valamikori egyházával, gyülekezetével, szükségesnek látszik, hogy egy élő gyülekezethez utat találjon, anélkül, hogy bármiféle megkülönböztetésben részesülne bárki részéről. A felekezetváltást azonban meg kell előznie egy világos tisztázó beszélgetésnek a korábbi gyülekezetével, mely beszélgetésben a feleknek keresniük kell egymás kölcsönös megértését.
Misszió Expo – Etikai Kódex
A kiállítók kizárólag azok lehetnek, akik mint keresztyén közösségek (különféle kis és nagy egyházak, alapítványok, missziói társaságok) vallják a Szentháromság egy igaz Istent, és mentesek mindenféle szélsőségtől, másokat botránkoztató magatartástól és készek az alábbi szempontokat figyelembe venni és betartani:
- A kiállítás célja, hogy a kiállító saját missziós tevékenységét és annak eszközeit bemutassa.
- Alapvető feltétel a közös keresztyén értékek felmutatása és azok korszerű, sokszínű, sajátságos, de a Biblia tanításával nem ellentétes ajánlása.
- A kiállított tárgyak, kiadványok, eszközök, nyújtsanak buzdítást a nagy missziói parancs hatékonyabb betöltésére.
- Szólítsuk meg a fiatal generációt a kül- és belmisszió időszerű feladatainak felmutatása által.
- Legyünk érzékenyek a jelen társadalom szociális, lelki, szellemi (egyéni, családi) jellegű problémái iránt úgy, hogy krisztusi megoldást kínálunk fel.
- Demonstráljuk a világ (látogatók) felé, hogy alapvető bibliai igazságokban a hívők között nincs és nem lehet ellentét, ellenségeskedés, ellentmondás.
- Legyen világos üzenete minden látogató előtt a kiállításunknak, hogy Jézus Krisztus az egyetlen megoldás a világ összes problémájára.
- A kiállítás során arra kell törekedni (mivel az expo célja az egység felmutatása), hogy a többi kiállítóval semmiféle ellentmondásba és vitás, félreérthető helyzetbe ne kerüljünk.
- Szeretnénk lehetőséget adni arra is, hogy a kiállítók saját keresztyén könyveiket, zenei anyagaikat is bemutassák a látogatóknak, amikből az érdeklődők vásárolhatnak is.
- A Szervezőbizottság fenntartja azt a jogát, hogy folyamatosan (a kiállítás során is) figyelemmel kísérje a kiállítók tevékenységét, és botránkoztatás, az alkalomhoz és az alapelvekhez nem illő magatartás esetén bárkit eltanácsoljon.
Néhány kiegészítő gondolat (SzJ)
Érthető egyrészről, elfogadhatatlan másrészről, hogy minden felekezet a magáét tartja a legjobbnak. Némelyek így is jelölik magukat: „teljes evangéliumi egyház”. Tehát a teljesség – hitük szerint – náluk van, ellentétben az 1 Kor 13 „rész szerint”-i megállapításával. Ebből következik, hogy a többiek nem „teljesek”…
A közös misszió elengedhetetlen egy démonikus, szekularizált korban, világban.
Nem egymás ellen kell harcolni, megfogalmazni magunkat, hanem a világban lévő gonosz ellen. Ez utóbbi néha nehezebb, ezért (is) választják némelyek a vödörhalászatot.
A nyelveken szólónak több esetben elégséges missziói alap, hogy a másik (ha újjászületett is), nem szól nyelveken, szerinte nem kereszteltetett meg Lélekkel.
A felnőtt bemerítést vallónak elégséges ok a térítésre az, ha valaki a gyermekkeresztséget gyakorolja. Itt sem általánosíthatunk, vannak ellenpéldák is.
Az idősebb egyházak sem küldik vissza kisebb közösségeikbe a náluk jelentkezőket, hiszen ők is jobbnak, érettebbnek, komolyabbnak gondolják magukat, a többinél.
A legtöbb felekezetnek megvannak sajátos értékei, de kísértései és hibái is.
Isten folyamatosan munkálkodott az elmúlt évszázadokban is az egyházak megújulásán. Sok gyümölcsét láthatjuk ennek. Gyakorlatilag minden komolyabb közösségben megújulási mozgalmak, vonalak, gyülekezetek jöttek létre.
Ugyanakkor mindegyik közösségnek megvannak a sajátos kísértései, gyengéi, „démonai”.
A közös evangelizáció és misszió látásom szerint csak akkor képzelhető el, ha nem a magunk egyházának a hízlalása motivál, hanem az elveszettek mentése. Ha el tudom képzelni az általam megtértet egy testvéregyházban is. Sőt szenzibilisen, kreatívan segítem őt ebben a folyamatban.
Akkor is, ha nem értek mindennel egyet teológiai, kegyességi látásukkal, gyakorlatukkal kapcsolatosan.
A közös szolgálatnál félre kell tenni a felekezeti specialitásokat, a karizmák hangsúlyozását, a saját látás és gyakorlat hangsúlyozását.
Elengedhetetlen a közös szolgálathoz a másik felekezet Isten egyházaként való elfogadása. Nem csak szóban, és nem csak szép, kegyes, cirádás imákban, szónoklatokban.
Az általam ismert legjobb, legbiblikusabb modell a Billy Graham Evangelizációs Társaság hatvan éves tapasztalata, gyakorlata. Széles skálán tudja összefogni a felekezeteket a közös misszióba. Ehhez szükséges, hogy újjászületett, Istent és embert tisztelő, szerető és szolgáló testvérek folyamatosan formálódjanak a tiszta evangéliumhoz, és ismerjék fel egymásban az élő Urat, és munkáját.
Az ilyen közös szolgálatban elképzelhetetlen a Jn 3,16 üzenetén kívül (ami az üdvösséghez szükséges) bármit is behozni az igehirdetésbe, a megtértekkel való foglalkozásba, lelkigondozásba. Ilyen pl. a fent is említett karizmák, látások, jelenségek, mint pl. a különböző felfogások a víz -és lélekkeresztségről, gyógyítások, egyebek.
Ezeket gyakorolják a hívők saját gyülekezetükben, de ott is komolyan megmérve az ige mérlegén, a kijelentés teljes összefüggésében.
A közös szolgálathoz szükséges az abban részt vállalók közös terve, megbeszélése, az imádkozás és a konszenzusos döntés, a gyakorlat kontrollja és az utólagos kiértékelés.
Aki a fentieket nem tudja hinni és gyakorolni, ne erőltesse a közös missziót. Lépjen hátrébb, kérje az Úr vezetését, formáló, alakító munkáját.
Ugyanakkor az érett keresztyének mindig készek egymástól is tanulni, és a Szentlélek jelenlétében, testvéri, felekezetközi munkaközösségben a legérzékenyebb kérdésekről is beszélgetni.
„Egymást különbnek tartsátok!” (Fil 2,3)