Templom, egyház, gyülekezet

Találkoztam olyan hívő emberrel, aki azt a véleményt képviselte, hogy nincs szükség templomra, de még arra sem, hogy a keresztyének csoportosan találkozzanak, mert a hit személyesen terjed embertől emberig; az apostolok is így éltek. Sőt az első három évszázadban nem is volt temploma a keresztyéneknek. A templom emberi találmány.
Valóban belegondoltunk-e már, hogy Jézus akart-e templomokat? Egyáltalán Jézus mit szólna jelenlegi egyházi életünkhöz?  Ha megjelenne közöttünk, mit mondana nekünk, pl. egy presbiteri ülésen. Hogyan szavaznánk indítványairól?
A Szentlélek által ma is szól hozzánk, kijelenti akaratát, de halljuk-e?

A templom a bűneset következménye. Ádámnak nem volt szüksége templomra, mert élő, személyes kapcsolatban, beszélő viszonyban volt Istennel. Ádám nem járt bibliaórára. Nem kellett keresnie Istent, mert ismerte Őt. Ádám (jelentése a föld porából való ember) és Éva (az élők anyja) története nem mese és nem helyszíni riport, hanem kinyilatkoztatás az emberi élet eredetéről egyszerű megfogalmazásban. A törés, a szakadás, a távolság, a bűneset miatt van arra szüksége az embernek, hogy keresse Istent.
Kain és Ábel már oltárt épít kövekből az Úrnak. Ott fogan meg és történik az első gyilkosság is. Később is gyakran építettek oltárt. Pl. Nóé és családja, miután a krízis, az ítélet után kilépve a bárkából hálát adtak megmenekülésükért.
Mózesnek sem lett volna szüksége a szent sátorra, frigyládára, mert Mózes is beszélő viszonyban volt Istennel; a nép viszont tévelygett, nem értette az Urat. Össze kellett őket gyűjteni valahol, ki kellett hirdetni a törvényt, Isten akaratát, az aktuális igét.
Később Salamon megépítette az ókori kelet csodáját, a jeruzsálemi templomot.  Ismerjük Salamon király templomszentelési imáját, amelyben így fogalmaz: „De vajon lakhatik-e Isten a földön? Hiszen az ég, sőt az egeknek egei sem fogadhatnak magukba téged, hát még ez a ház, amelyet én építettem!” (1Kir 8,27) Hová és mibe akarjuk beszorítani az Istent? Ostyába, Bibliába, teológiai rendszerekbe? Ő minden elképzelésünknél nagyobb.

Jézus, amikor megjelenik a templomban, megdöbbentő módon viselkedik. Ostorral felforgatja a templomudvar életét, a templomot az imádság házának, tehát az Istennel való egység lehetőségének, ajándékának mondja.
Nem a templom és a templomba járás a cél. A mennyiség sem jelzi mindenkor a minőséget. Szoktuk mondogatni, hogy bizonyos ünnepeken milyen sokan is voltak a templomban. De ki az, aki teljesíti az Isten akaratát?! Tehát a templom nem cél, hanem drága eszköz.
Pál apostol azt tanítja: „Isten temploma vagytok” (1Kor 3,16).
Valóban az a tapasztalatunk, hogy az Istennel való kapcsolathoz nem mindig van szükség a templomra. Táborokban, konferenciákon is számtalanszor átéljük Isten jelenlétét: a Tisza partján, sátor mélyén, erdőben, bárhol. Isten szava hitelesen, erővel hangozhat a szent épületen kívül is. Az ígéret nem kövekről szólt, hanem a személyes találkozásról: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20). Az Urál menti németeknek évtizedeken át nem volt templomuk, Bibliájuk, lelkészük, mégis megmaradtak a hitben.
A Jelenések könyvében olvassuk, hogy a jövendő világban sem lesz templom: „Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak temploma (Jel 21,22).Akkor tehát mire jó a templom? Egyrészt praktikus oka van. Az időjárás viszontagságaitól védve találkozhatnak az Istent kereső emberek.
Másrészt, nézzük csak, mit mond Salamon imájában a templom hasznáról? Ha valaki vétkezik felebarátja ellen, akkor a templomban Isten bizonyítsa rá vétkét (1Kir 8,32).
„Ha majd bezárul az ég, és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened, de azután imádkoznak ezen a helyen (…), te hallgasd meg őket a mennyből!” (35-36. v)
„…ha valaki elismeri, hogy miatta van a csapás (…), bocsáss meg” (38–39. v).
Gondoltunk-e már ilyen összefüggésben a XX. századi történésekre? Az egyház kemény üldöztetést szenvedett, de van-e, aki Pállal együtt mondaná: a bűnösök között az első én vagyok?
Ézsaiás tud olyanról, amikor maga Isten bontja el a terméketlen szőlő mellől a kerítést, hogy lelegeljék a vadak (Ézs 5,1–7). Amikor némelyek revánsra vágynak, gondolnunk kell arra is, hogy az egyház részben ítéletet élt át, amikor szabadon garázdálkodtak a „vadak”. Nem szabad engedni a vallásos gőg kísértésének.

A célja mindennek, hogy felépüljön a lelki templom, élő kövekből (1Pt 2,4-6).
Kik az élő kövek? Akik Istennel élő, személyes kapcsolatban élnek, akik reprezentálják, bemutatják Isten országát a földön. A Lélektől újjászületettek, akik az egész világban az élő Isten temploma, függetlenül tértől, időtől, felekezettől, politikai, társadalmi viszonyoktól, akiken keresztül közel jön az Isten országa. 

Sokan megbotránkoznak az egyház, a gyülekezet feszültségein. Bizonyára számtalan emberi esendőség is megtalálható az egyházban, de a feszültség az élet jele is. Itt konfrontálódik a fény a sötétséggel, az igazság a hazugsággal (Jn 1,9-11). Hogyne lennének feszültségek, krízisek! A 25. zsoltárban azt olvassuk, hogy az Úr megtalálja a vétkesekhez az utat.
Ezen van a hangsúly. Folyamatosan hirdettetik a törvény és az evangélium, hogy folyamatosan térhessenek meg az emberek. Jézus jelenléte provokatív. Csak a temetőben van csend. Ahol közömbösek, alszanak, ott nem is történik semmi. A gonosz csak az élőket támadja, a potenciális ellenfeleit. Így érthető Jakab biztatása: „Teljes örömnek tartsátok, testvérek, amikor különféle kísértésekbe estek” (Jak 1,2). Azért örüljetek, mert éltek! Ne a kísértés tényének örüljetek, hanem annak, hogy éltek…

Az egyház egyszerre isteni és emberi, sőt ördögi is. Jézus reálisan látta a gyülekezet állapotát. A templomosokhoz egy alkalommal így szólt: „Ti atyátoktól, az ördögtől származtok” (Jn 8,44).
Az egyház végtelenül emberi, esendő, de mégis Isten erejét hordozza. Jézus is tanított erről: a konkoly együtt nő a búzával, és nem a jelen feladata a válogatás (Mt 13, 28-30).
Jézus egyháza „népegyház”: meghív mindenkit. Ez öröm is, de a gondok, nehézségek is ebből fakadnak. Ezt tudomásul kell vennünk. Nem a mi dolgunk előre hozni az ítéletet.

Az egyház a világ végéig megmarad. Két okunk is van ezt gondolni. Először is az egyházat Isten alapította, másodszor, mert garanciát vállalt érte.
De mi nem az egyházban, a templomban hiszünk, hanem az élő Istenben; ezért nem csalódunk. Az egyházat szeretjük, mint édesanyánkat (anyaszentegyház), akkor is, ha gondok vannak vele.
Lélekben el kell és lehet jutni a templom nélküli állapotra, amiről a Jelenések könyvében olvasunk. Amikor Isten határozza meg életemet. Egész lényem, egzisztenciám lesz istentiszteletté, keresztséggé, úrvacsorává, igehirdetéssé, szeretetté. A templom, a gyülekezet szolgálati területté válik és nem céllá. A prófécia szerint, „mindenki ismerni fog engem” (Jer 31,34).

Elhangzott 1998. november 17-én Kelenföldön a templomszentelési ünnepen