Egyházunk jövője
„Megörvendeztette őket az Úr.” (Ezsdrás 6,22)
Egyházunk jövője elsősorban Isten kezében van. Azért maradt meg az egyház, és marad meg a jövőben is, mert Jézusé. Jézus pedig él! Tisztább perceinkben szoktuk mondani, hogy Isten ellenünkre is megtartja az egyházat. Puszta létünk csoda. Evangéliumi, reformátori tanításunk lényege, hogy „nem azé, aki akarja, nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Nyilvánvalóan ez nem jelentheti azt, hogy hagyjunk is mindent a jó Istenre, majd Ő elvégez helyettünk is mindent. Isten elvárja tőlünk is a teljes egzisztencia bevetését.
A reformáció elkötelezettjei sem istenkedhetnek, nem siettethetik az ítéletet. Isten nem engedi meg, hogy az irgalomból ítéletet fabrikáljunk. A múlt és a jelen megértéséből fakadhat tiszta látás a jövőre nézve. Az elmúlt évtizedeket nem értelmezhetjük úgy, hogy az üldöztetést, az ateista diktatúrát egy ártatlan, szeplőtelen egyház élte át. Olvashatunk olyat Ézsaiásnál, hogy maga az Úr rontja le a terméketlen szőlő kerítését, hogy lelegeljék a vadak. (Ézs 5) Minden kor egyházát, keresztyénségét megkísérti a vallásos gőg, az uralkodási vágy, a keresztyén arisztokratizmus.
Isten a gőgösöknek ellene áll, az alázatosoknak kegyelmét adja. A kommunizmus előtti egyházat sem szabad idealizálni. Nem tartom véletlennek, hogy Oroszországban és Németországban alakult ki a tudatos Isten- és egyháztagadás. A tagadás oka legtöbbször a rossz istenkép. De Istennek mi vagyunk a képe a világban. Minket látva utasítják el sokan az Istent!
Az egyház sok tekintetben elhanyagolta az ősegyház áldozatos életét. Enélkül a felismerés nélkül, úgy gondolom, hamis képünk alakul ki a közelmúltról, és alapvetően hamisan látjuk, várjuk a jövőt is.
Isten nem csak lánglelkű reformátorokat használ az egyház megjobbításában, hanem megengedi a „szorítást”, a tüzet, az üldöztetést is. Sokan az egyház bűnbeesésének tartják a konstantinuszi fordulatot. Érdemes utánagondolni az utóbbi 2-300 év történéseinek ebből a szempontból is. A világi hatalom prostitualizálja az egyházat. Az egyház állapotát bűn lemérni a számok, a pénz, a külső megjelenés tekintetében.
Egyházunkban ma is kísért a „számmágia”. Sokszor hallani, hogy statisztikák felsorolják az intézmények, konferenciák, egyháztagok számát, mintegy igazolásképpen. A mennyiség önmagában semmit nem old meg. A sok lehet nagyon kevés is, de a kevés lehet nagyon sok is. Az egyházat egyedül a minőség hitelesíti. A minőség pedig így hangzik: KERESZTYÉN, vagyis krisztusi, Krisztust követő.
A népegyháznak különösen is nagy a kísértése a felhígulásra. A langymeleg állapot kiköpnivaló. Az ízetlen sót eltapossák az emberek. A népegyházi formával lehet jól és rosszul élni. A lényeg, hogy akik felelősséget hordoznak, minőségiek legyenek, vagyis Lélek által újjászületett, a Lélek gyümölcsét termő, Isten által vezérelt és karizmák által hatékonyabbá tett emberek.
Ahogy már említettem, nem tartom véletlennek azt, hogy milyen közegben tudott „robbanni” az ateizmus. Az sem véletlen, hogy az ún. karizmatikus megújulás sokszor aberrált aktivitása egy lefáradt, lélektelennek tűnő nyugati ún. keresztyén kultúrában jelent meg. Komolyan kell venni ezt a jelet is. Nem szabad belenyugodni, hogy a Lélekkel megkeresztelt állapotot csak karikírozva lássa a világ. A jövő egyháza csakis az élő Jézus Lelkétől vezérelt, átitatott, áldozati életet élő karizmatikus egyház lehet, legyen.
Mit értek ez alatt?
MISSZIÓI – Jézus egyházának minden rezdülése a missziót szolgálja. A misszió nem egy munkaterület, nem a kegyesek hóbortja, de nem is erőszakos, vagy csupán az érzelemre ható térítés. Jézus élete misszió. Hiszen mindennek a célja az elveszettek hazaszeretése. Az egyház lényege a misszió. A missziót tévedés azonosítni az evangelizációs szolgálattal. Az is misszió természetesen, de a missziónak csak egy szelete. Jézusnak még az alvása is misszió volt. Élete minden megnyilvánulása misszionált. Megkorbácsolt, megalázott állapotában is Pilátus előtt…
TELJESSÉGRE TÖREKVŐ – Jézusban az istenség teljessége jött el. Ezért mi is minden embert a teljességre akarunk elvezetni (Kolossé levél). Parókiánk az egész világ. Isten üdvözítő akarata minden emberre vonatkozik. Ilyen értelemben nincs gát, határ, meder. A Teológián nekünk azt igyekeztek sulykolni, hogy értsük meg, a Szentlélek mederben működik. Persze ez a meder az állam, az ÁÉH és Moszkva által épített meder volt. Nincs olyan földi és egyházi erő, amely mederbe szoríthatná Isten Lelkét.
A misszió motivációja Isten teljessége. Lelkünk szomjazik az Isten után. Mi nem a teljesség igénye nélkül akarunk szolgálni, csakis Isten teljességének igényével. Ami tér, idő, anyag világunkban átvehető, megélhető, alkalmazható, azt mind igényeljük.
„Aki hisz a Fiúban, örök élete van.” Az örök élet valósága, teljessége visszahat a jelenre. Hiányos, töredezett, rész szerint való életünk, egyházunk kiált a teljesség után. Sola scriptura, egyedül az írás, de a teljes írás kell nekünk. A hangsúlyokat nem részletekre kell tenni, mint pl. Jézus szíve, keze, Lelke, vére, vagy tanítása, csodái stb., hanem a teljes Jézusra.
KILÉPŐ – „Bejár és kijár.” (Jn 10,9) Az egyház, mint Ura is, mindig mozgásban van, úton van. Jézus földi élete ilyen kilépés a menny számunkra zárt világából. Az egyház nem bizonyos szakrális helyekre hívogatja az embereket, hanem kilép, kimegy oda, ahol emberek élnek. A Jordán szó annyit jelent, hogy alázuhog, alásiet. A Hermonról alásiet, megpihen a Genezáreti tóban a védett, csendes, meleg közösségben, azután továbbmegy a Jordán völgyén át – amely a föld legmélyebb völgye – a Holt tengerbe. Ezékiel próféciája szerint (Ez 47) meggyógyul a sós víz. Élet lesz ott, ahol addig a halál uralkodott.
Ez az egyház útja a világban.
OLBK ifjúsági konferencia – Budapest-Kelenföld, 1996. november 16.