„Írok nektek, ifjak…”
Egy fiatal arc a legnagyobb gyülekezetből
Mindig csendes és mosolyog. Azok közé tartozik, akik nem sokat beszélnek, hangoskodnak, de talán annál többet tesznek. Ha valamit segíteni kell a gyülekezetben, ő mindig ott van. Nem látványosan teszi, de az ilyenek nélkül ma már nincsen gyülekezet. Gajdács Erzsébet, békéscsabai óvónővel az ifjúsági bibliaóra után szerettem volna beszélgetni, de a „hivatalos” idő leteltével senki nem akart hazamenni, mindenki énekelni akart. Négy gitár segítségével biztatóan hangzott az éneklés. Az idő hamar elszaladt, így új időpontot és helyszínt beszéltünk meg. Másnap az otthonában kerestem fel. Ahogy beléptem a hangulatos szobába, azonnal szembetűnt a könyvespolc: pedagógiai, egyházi, teológiai és szépirodalmi könyvek.
Látom, szereted a könyveket.
Igen, de sajnos kevés idő marad az olvasásra. A munkám elég sok időt elvesz. Egy gyár óvodájában dolgozom, óvónő vagyok. Kevesen vagyunk, így több munka marad ránk.
Mióta van kapcsolatod a békéscsabai ifjúsággal?
Közel tíz éve. Kezdetben csak néhány fiatal járt rendszeresen az ifjúsági órákra. Később azután, tréfásan elhangzott, hogy legközelebb mindenki egy barátjával kell, hogy érkezzen. Természetesen ez nem történt így, de érett bennünk a gondolat, hogy ahol mi jól érezzük magunkat, ahol mi erőt meríthetünk a hétköznapjainkhoz, ott legyenek barátaink is. Így lettünk egyre többen, s lelkesedésben, hitben, lélekben egyaránt gyarapodtunk. Különösen is hálát adunk Istennek azért, hogy olyan lelkipásztorokat adott, akik felelősséggel szolgáltak köztünk és életükkel tettek bizonyságot arról, hogy az Istennek szentelt élet ad igazán örömet és boldogságot.
Úgy tudom, a csabai fiataloknak mozgalmas életük van.
Valóban, egyszer valaki így fogalmazott: „mozgásban vagyunk”. Szeretetvendégségeken szolgálunk itthon- és a környező gyülekezetekben, zenei eseményeknek vagyunk aktív résztvevői, kirándulásokat szervezünk, amelyek ugyanakkor hitmélyítő alkalmak is. Néhányszor műsorral szolgáltunk idős testvéreinknek a szeretetotthonban, de olykor az adódó hétköznapi munkákból is kivettük a részünket.
A lányok és a fiúk külön-külön is összejönnek, hogy problémáikat, aktuális kérdéseket beszéljenek meg, és együtt imádkozzanak.
Nagyon jó közösségformáló egy-egy bibliaismereti verseny, amelyeken szívesen veszünk részt. Ilyenkor játékos módon, de komoly tartalommal mérjük össze tudásunkat. Eddig Lukács evangéliumából, az Apostolok Cselekedeteiből, Jézus születésével kapcsolatos próféciákból és történetekből volt verseny. Mindezeket nem a teljesség igényével említettem, azt azonban még feltétlen el kell mondanom, hogy szolgálatainkat a lelkészek és a gyülekezet egyaránt támogatják, és megértéssel, örömmel fogadják.
Ezekben a szolgálatokban te, hogy veszel részt?
A szolgálatok közül elsősorban a gyermekmunkát említem. A 4-10 éves korú gyermekekkel vasárnap délelőtt töltünk együtt egy órát, hogy bibliai történeteken keresztül ők is megismerhessék Istent. Úgy tapasztalom, hogy a bibliai történeteket nagy örömmel hallgatják és Jézus megismerése hétköznapi életükben is meglátszik. Szeretném ezt a szolgálatot Isten segítségével és az Ő dicsőségére végezni a jövőben is.
Mit jelent számodra az ifjúsági óra?
Mint közösség, nagyon sokat jelent, sok-sok fiatallal lehet valódi testvéri kapcsolatom. Nem klub formájában vagyunk együtt, hanem – úgy gondolom, ezt mindnyájan érezzük – ez egy szeretetközösség, ahol bennünket Jézus szeretete kapcsol össze. Olyan lehetőség számomra az ifjúsági alkalom, ahol mélyebben megismerhetem azt az Istent, akihez tartozom, és akit szolgálni akarok. Az alkalmakon erőt meríthetek a hétköznapokhoz, s a távlatokban nézve pedig életem nyer célt és értelmet.
Hogyan látod egész egyházunk és a mi gyülekezetünk jövőjét?
Gyülekezetünk nagy gyülekezet, ezért sokan vannak, akik nem vesznek részt az igehirdetési alkalmakon. Gyülekezetünk jövőjének záloga az a kisebb mag, akik rendszeresen hallgatják Isten igéjét és életükkel, szolgálatukkal mindent megtesznek azért, hogy az egész gyülekezetet áthassa Isten szeretete. Egyházunk jövője elé reménységgel nézek, hiszen Jézus Krisztus él és munkálkodik, akár rajtunk keresztül is, ha engedelmeskedünk neki. Hiszem, hogy nem hiába hangzik Isten igéje, hanem gyümölcsöt terem. Az újabb generációk nem élhetnek csupán a hagyományokból –mint ahogy az eddigi nemzedékek sem csak abból éltek,- hanem a mindig új és időszerű igéből és a feltámadott Krisztusból kell táplálkoznunk. Hiszem, hogy Isten Szentlelke ezt munkálja sokakban, idősekben, fiatalokban és így tekinthetünk hittel a jövőbe.
Evangélikus Élet, 1981. június 14.