Normális ember ilyeneket nem csinál…
Beszélgetés dr. Szkaliczki Tibor informatikussal
– Egy informatikus, akinek doktorátusa van, a Tudományos Akadémián dolgozik, miért foglalkozik hajléktalanokkal és miért költözik be egy évre önkéntesként olyan emberek közé, akik börtönből szabadultak?
– Isten vezetését tapasztaltam, hiszen „normális” ember ilyeneket nem csinál. Természetesnek gondolom, hogy egy megtért hívő ember keresse a helyét, hogy hol tud szolgálni.
– Ezek szerint, aki keresztyén az nem csak templomba jár?
– Természetesen nem. A mindennapi életet kell keresztyénként élni. Ha a keresztyénség életformává válik, akkor a változások sem maradnak el a környezetünkben.
– Tudsz példát mondani erre?
– Pali úgy került be az otthonba, hogy alkoholproblémái voltak, családi élete széthullott, hajléktalan lett. Most egy lelkes hívő ember, tanul, dolgozik.
– Hányan laktatok ebben az otthonban?
– 12 befogadott, és 2-4 segítő.
– Honnan kerültek be az otthonba a lakók?
– Kb. a harmada börtönből érkezett. Volt, aki válás után került az utcára, vagy szenvedélyproblémák miatt.
– Nem féltél tőlük, hogy valamelyikük bemos neked egy nagyot, ha téríted?
– Egyszer az egyik lakó mondta, hogy belever a betonba, de igazából nem volt veszélyes a helyzet.
– A kollégáid hogyan reagáltak, amikor megtudták, mit csinálsz?
– Volt, aki szépnek tartotta, de a többség inkább féltett.
– Milyen fizetést kaptál ezért a szolgálatért?
– Az első év általában önkéntes felajánlásból történik, ellátást kap az ember. Reggelit, vacsorát.
– Hajléktalanokkal és börtönviseltekkel együtt él valaki és reggel elindul a Tudományos Akadémiára. Lehet így dolgozni ilyen igényes munkahelyen?
– Elég jól kiegészítette a kettő egymást. Talán sok lett volna, ha napi huszonnégy órát ott kell lennem köztük. Nem úgy kell elképzelni ezt az otthont, hogy ott állandóan csak problémák voltak, alapvetően egy vidám társaság volt.
– Láttad ennek a munkának az értelmét?
– Igen, a segítség tulajdonképpen életmentő is lehet, hiszen hajléktalanként, alkoholistaként lefele megy az ember élete. Ha csak egy embernél is sikerül ezen változtatni, akkor már megérte ezt az egy évet erre rászánni.
– Az otthonban volt-e személyzet, szakácsnő, takarítónő?
– A segítők főztek és mindenki a saját részét takarította. Amelyik szobában laktunk, abban én is takarítottam.
– Nem egy nagy, drágán működő intézményről van szó, hanem egy gyülekezet imaháza melletti épületről. A lakók tettek valamit azért, hogy ott lakhassanak?
– A bentlakás feltétele volt, hogy egy hónap után elhelyezkedjenek, dolgozzanak, és nem volt szabad alkoholt fogyasztani.
– Úgy tudom, azóta is kapcsolatban vagy hajléktalanokkal.
– Három személlyel foglalkozom most rendszeresen.
– Mit jelent ez, hogy foglalkozol vele, mit tudsz vele kezdeni?
– Vásárolok nekik élelmiszert, vagy elmegyünk együtt egy önkiszolgáló étterembe vacsorázni, beszélgetünk. Nagy dolgokat nem tud az ember tenni, csak aprókat, de mindig az jut az eszembe, hogy Jézus Krisztus sem azt mondta, hogy térítsünk meg sok embert, hanem aki rászorul, annak adjunk egy pohár vizet.
– Az alaphivatásodról még nem beszéltünk. Mivel is foglalkozol te a Tudományos Akadémián?
– Műszaki informatikus vagyok, fejlesztőként dolgozom.
– Mi volt a disszertációd címe?
– „A WLSI huzalozás tervezésben előforduló polinom rendű algoritmusok.”
– Japánban jártál.
– Éppen ezzel a témával kapcsolatban, jutottam ki kétszer is konferenciára, ahol előadást is tartottam.
– Japánban találkoztál-e keresztyénekkel?
– Igen, voltam evangélikus templomban és nagy meglepetés volt, hogy japánok voltak az evangélikusok, mert arra számítottam, hogy kint dolgozó külföldiek lesznek ott.
– Japánban tartasz angol nyelven előadást, itthon pedig hajléktalanokkal laksz együtt, megvacsoráztatod őket egy étteremben. Mi motivál téged?
– Úgy érzem, hogy ezek lehetőségek, amikor kifejezhetem az Isten iránti szeretetemet. Fontos, hogy Benne bízzak, mert, ha magamban bíznék, akkor hamar feladnám.
– Vallásos családban nőttél fel, jártál templomba gyerekkorodban?
– Igen, de később, felnőttként jutottam el arra a meggyőződésre, hogy Isten valóban cselekszik és van imameghallgatás.
– Ehhez a te különös, érdekes életformádhoz szüleid mit szólnak? Tudták egyáltalán, hogy te Budapesten hajléktalanokkal laktál együtt?
– Igen, de csak utólag, amikor már beköltöztem. Nekik nehezebb, mert ők távolról aggódnak. Amikor elmentem ebbe a szolgálatba, akkor az az ige szólt hozzám, hogy „én fogom a kezedet és megőrizlek téged”. Azzal a hittel mentem, hogy Isten nekem azt mondta, hogy megőriz.
– Boldog vagy?
Néha elfáradok és nehéz, de sokszor ilyen szolgálatokon keresztül tapasztalom meg Isten jelenlétét, működését az életemben és ez kimondhatatlan élmény, ez szárnyakat ad.
– Aki olvassa ezt a cikket, azt gondolhatja, hogy ez az ember egy kicsit bolond, hiszen van jó állása, élhetne „normálisan” a fizetéséből és ehelyett másokon segít.
– Meg kell találni a megfelelő arányt, most az időmnek kis részét fordítom erre, már nem minden szabadidőmet. Másrészt arra kell figyelni, hogy ne használjanak ki, nekem kell irányítani a rászorulóval való kapcsolatomat és nem neki.
– Éveken keresztül családsegítőben is dolgoztál.
– A kelenföldi evangélikus gyülekezetnek van egy családsegítője. Lelkes idős nénik végzik a szolgálatot. A fő koordinátor több mint 80 éves, de fiatalokat megszégyenítő módon dolgozik, pedig ez még fizikailag is nehéz munka, elég nehezek a ruhás zsákok. Én főleg a hajléktalanokkal beszélgettem. Éppen amiatt kértek meg erre, mert tudták, hogy azelőtt már végeztem ilyen szolgálatot.
– Mit jelent számodra a hit?
– Hit nélkül a félelmeim irányítanak. A hit ad erőt a szeretethez, hogy mások felé tudjak nyitni, és túl tudjak lépni a nehézségeken. Kapcsolatot jelent Istennel, hogy keressem, merre jár az én Uram.
– Milyen számodra kedves gondolatot idéznél a beszélgetés végén a Bibliából?
– Azokat az igéket, melyek megtérésemkor voltak fontosak: „Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsolt 40, 2-3)
„Mert az a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled. Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt” ( 5M 30,11.14.) Ezekből merítek erőt ma is.
(Elhangzott az Evangélikus Rádiómisszió 2008/14. heti regionális műsorában.)