A gazdag és a Lázár (Lk 16,19–31)

Rózsadombi parti. Mai felső tízezer. Csevegés, sznobizmus, versengés. Milliós villacserék, szigetvásárlás stb.
Lázár, a magyar nincstelen. Az 1/3 képviselője, reprezentánsa; tolókocsis.
Egy bádogkalyibában él alkoholista barátjával. Lázár egyszerű, jószívű, bölcs.

Szereplők: Kálmán (a gazdag), Ibolya, Béla, Nő, Férfi, Lázár, Lázár lakótársa, Fehérruhás

1. jelenet

Parti Kálmánnál. Folyik a csevegés. Egymás után érkeznek a vendégek. Megérkezik Ibolya ijedten, felháborodva.

Ibolya: Felháborító, hogy már a mi környékünkre is beengednek csavargókat! Két züllött képű alvilági figura mászkál a ház körül! Olyan ijesztőek! Lehet, hogy be akarnak törni, talán fegyver is van náluk! Kálmán, hívd a rendőrséget, ne zavarjanak ezek itt minket!
Kálmán: Nyugodj meg Ibolya, ezek nem veszélyesek. Már többször is láttam őket, sőt, beszéltem is velük.
Nő: Meghibbantál Kálmán, ilyenekkel szóba állsz!? Még jó, hogy nem lettél tetves! Kálmikám, csak nem tartogatsz számunkra egy szép, kifejlett rózsadombi tetűpéldányt?
Kálmán: Ugyan már, ne marháskodj! Mondom, hogy ismerem őket, ártalmatlanok. Egyszer vizet kért tőlem az egyik, olyan mohón itta, mint valami kiszáradt állat.
Béla: Csak nem azt akarod mondani, hogy ezek itt élnek, netán valamelyik volt Ávós villájában!?
Kálmán: A járőr szerint az erdőszélen van egy bádogkunyhó, ott laknak.
Férfi: El kell őket vitetni, ne fertőzzék itt a levegőt! Nem ide valók! A Nagy Bandó is csak magát akarta reklámozni, azért ment le közéjük az aluljáróba!
Béla: Ugyan már, ne röhögtessetek, Bandó mint a csövesek barátja, havi zsíros jövedelemmel, villával, kocsival! Nagyon megható!
Nő: Még jó, hogy hoztam magammal egy csomag százas papírzsebkendőt!
Kálmán: Nincs teljesen igazatok, attól, hogy valaki jobb módú, még lehet emberséges.
Ibolya: És, mit ér vele? A világot senki se tudja megváltoztatni. Ilyesmi csak a Biblia című mesekönyvben létezik.
Kálmán: John Lennon a jövedelmének 10%-át –ami egy vagyon- jótékonysági célra adta.
Béla: Gyönyörű, csak azt nem tudom mit ért el vele!? A problémákat jótékonykodással nem lehet megszüntetni, sőt még hátráltatják is vele olykor a megoldást!
Férfi: Itt vannak például a leprások.
Nő: Na, ne! Már azok is a Rózsadombra költöznek?
Férfi: Ha-ha, nagyon vicces! Több évtizede tudják gyógyítani a leprát, mégis több millió leprás él a földön. A világ már csak ilyen és így marad. Aki szegény, az meg is érdemli, hogy az legyen.
Béla: Persze, mert te olyan sokat tehetsz arról, hogy apád miniszterhelyettesként jól megszedte magát.
Férfi: Ahhoz is kell tehetség.
Nő: Zárjátok már le ezt a hülye témát! Beszéljünk valami értelmes dologról!
Ibolya: Helyes, én is ezt akartam mondani. Drágám, sikerült már a házatokat elcserélni?
Nő: Jó, hogy kérdezed, úgyis akartam veled erről beszélni, már alig bírok aludni! Óriási szerencsénkre ajánlottak egy belevaló ügyvédet. Ezt csak neked mondom el. Mi nyolcvan millióért árultuk, ő meg eladta kilencvenötért. Így plusz tízmilliót kaptunk, a többi persze borravaló, annak a töredékéért betömte a száját mindenkinek, aki tud az üzletről.
Ibolya: Ez biztos a Gyuszuska, őt mindenki ismeri. Nekem is ő szerzett lakást. Egy barátnőm, tudod, az a TV-s cica ajánlotta, aki olyan intellektuálisan nyitogatja a sorsoláskor a golyócskákat. Szóval, Gyuszi addig ügyeskedett, addig variálta az átírásokat, amíg lett egy plusz lakás. Persze számítógépes nyilvántartás ide, meg oda, a hivatalnak nem tűnt fel semmi.
Férfi: Gyertek, Béla öntözzük meg kiszáradt veséinket!
Kálmán: Helyes, helyes! Ez a legokosabb ötlet, amit ma hallottam.
Búcsú…

2. jelenet

Kálmán egyedül maradt a szobában. Eldől az ágyán, álmodik. Nagyon nyugtalan. Felriad, nyugtatót vesz be, bekapcsolja a rádiót, olvasni kezd.

3. jelenet

Utca, alkonyat. Kálmán érkezik, kulcs a kezében. Váratlanul meglátja Lázárt, meglepődik.

Kálmán: Mit keres maga itt ilyenkor? Rendőrt hívjak? Nagyon megijesztett!
Lázár: Ne idegeskedjen, nyugalom! Maga veszélyesebb rám, mint fordítva.
Kálmán: Maga teljesen megőrült, miket mond?
Lázár: Bocsánat, nem mondtam semmit, úgysem érti.
Kálmán: Éjfél is elmúlt, menjen innen, biztos jól berúgott!
Lázár: Hetek óta csak vizet ittam. Gyere kiskutyám, nem harap a bácsi!
Kálmán: Hiszen maga csupa seb, a lába is vérzik. Hozzám ne érjen! Biztos fertőző, undorító! Menjen már innen, tűnjön el az életemből!
Lázár: Megyek már, bocsánat, hogy zavartam. Viszontlátásra!
Kálmán: Csak azt ne!

4. jelenet

Kálmán újra álmodik, de most meg is jelenítjük.
Fehérruhásnál Lázár, fény, leplek. Lejjebb Kálmán sötétben.

Kálmán: Atyám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét ártsa vízbe, és hűsítse meg a nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban!
Fehérruhás: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezen felül, közöttünk és közöttetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.
Kálmán: Akkor arra kérlek, Atyám, hogy küldd el őt testvéreimhez, barátaimhoz, hogy beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére.
Fehérruhás: Van Bibliájuk és vannak tanítóik, hallgassanak azokra!
Kálmán: Nem úgy, Atyám, ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek.
Fehérruhás: Ha a Bibliára és a tanítókra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

Kálmán hánykolódás után felriad. Dadogja az álmodott szavakat. Zene.

1990.