A házasságtörő nő (Jn 8,1–11; Lk 7,36–50)
Iroda, reggeli kávézás munkatársi körben. Csevegés a tegnapi filmről, politikáról, stb. Edit közben elsírja magát, a többiek sokatmondóan összenéznek. Edithez odamegy a barátnője, Vali, aki vigasztalja.
Szereplők: Edit, Vali (barátnő), Gergely (Edit barátja a munkahelyen), Vera, rendőr,
Imre (keresztyén)
1. jelenet
Vera: Sziasztok, szép jó reggelt mindenkinek! Jó pihenést a hétvégi fáradalmak után!
Vali: Gyerekek, képzeljétek, tegnap a mentők és a rendőrség is kijött a lakótelepre, mert akkora családi cirkusz volt a szomszédban. Az ürge folyton megcsalja a feleségét, az meg most befékezett, és jól összeverte a Casanovát. Valószínűleg túlóráztak rajta a sebészek. Három kisgyermekük a játszótérre menekült, ott sírtak szegények.
Gergely: Nem is normális dolog a házasság, középkori inkvizíció. Ugye drágám? (Átöleli Editet)
Edit: Hagyjál békén! (Lelöki a kezét, és sírni kezd.)
Gergely: Ugyan már, kicsikém, mi a bajod? Nagyon szeszélyes vagy mostanában!
Vali: Gergő, légy szíves! (Odamegy Edithez és vigasztalja.)
Imre: Nem a házasság intézménye a rossz, hanem rosszul élnek vele. Én igenis tudok jól működő, boldog házasságokról.
Vera: Igen, a mesében, de nem az életben, kisfiam! Ma nincs jó házasság és lehet, hogy soha nem is volt.
Imre: Ez egyszerűen nem igaz!
Gergely: Hagyni kéne, hogy mindenki azt csináljon, amit akar. Az életerő visszafojtása beteggé tesz. Vannak bizonyos ösztönök, amelyeket ki kell élni.
Vera: Nem kell a nagyanyáink elfojtott, prűd világa!
Imre: Ne haragudj Vera, én nem a képmutató prüdériát védem. A múltban sem volt minden rendben.
Vera: Tényleg? Nahát! Folytasd!
Imre: Folytatom is. Mindig a ló másik oldalára esnek az emberek. Nézd, mi van ma: eddig tiltották a pornográfiát, most meg már lassan az óvodások is hozzájutnak.
Gergely: És mi abban a rossz? Legalább időben felvilágosodnak.
Vali: Ezt azért nem gondolhatod komolyan!
Imre: Gergő, én csak egyet mondok: Magyarországon évente 60 000 magzatot ölnek meg törvényesen. Ez annyi, mint egy város lakossága. Ezt szalonképesebben úgy mondják, hogy abortusz. Én egyszerűen gyilkosságnak nevezem, mert az is.
Vali: Ez is túlzás. Ilyen alapon a fél országot börtönbe lehetne zárni gyilkosság vádjával.
Gergely: Egy magzat még nem ember, csak egy lehetőség. Ebből nem kellene ekkora ügyet csinálni.
Imre: Ha végignéznél egy videofilmet egy 2-3 hónapos magzat feldarabolásáról, más lenne a véleményed.
Vera: Akkor sem gyilkosság! Ennyi orvos biztosan tudja, hogy mit csinál.
Imre: Pont ez a félelmetes, hogy tudják, és mégis csinálják. Persze komoly pénzeket akasztanak le. Ez is üzlet. Egy nép saját magát irtja lelkiismeret furdalás nélkül. Mosolygós TV-sztár orvosok és más újságíró csibészek hajszolják bele a fiatalságot a teljes szabadosságba. Arról kevesebb műsor szól, hogy mennyi könny, fájdalom és vér kíséri ezeknek a hóhéroknak a „humánus” működését.
Gergő: Imre, ez ma már túlságosan is dohos szöveg, az élet másról szól.
2. jelenet
Edit Valival beszélget
Vali: Mi történt? Annyira megijesztettél! Csak nincs valami baj?
Edit: Baj? Csak az van! Nem bírom ezt az életet, majd meglátod, hogy egyszer kiszállok!
Vali: Ne beszélj őrültségeket!
Edit: Teljesen összezavarodott minden. Sanyi, tudod férjem, vagyis a volt férjem, nem fizeti a gyerektarást, a saját kölyke nem érdekli. Belefáradtam a pereskedésbe.
Vali: A Pipacsba még mindig eljársz?
Edit: Mi az, hogy eljárok! Szinte csak oda járok, abból élünk. Mond már meg, hogy ebből a nyavalyás irodai fizetésből hogyan lehet megélni és két gyereket egyedül eltartani!?
Vali: De mi történt, mi a bajod?
Edit: Szombat este kétszer is megvertek. Kész őrület! Kifogtam egy vadállatot, szörnyű volt, és még fizetni sem akart. Képzeld, a disznó belém rúgott! Csaba, a stricim meg nem hitte el, hogy nem fizetett, szerinte eltettem a pénzt. Egyszerűen összevert.
Vali: Borzasztó! Szegénykém. Ezt nem szabad tovább csinálni! Vállalj valami plusz munkát, akár takarítást.
Edit: Ugyan már, te is tudod milyen az. Akkor egyáltalán nem látnám a gyerekeimet, így meg csak két este vagyok távol. De tényleg nem bírom tovább, bárcsak megdöglenék!
Vali: Ne beszélj ilyeneket! Majdcsak lesz valahogy.
Edit: Persze, valahogy biztos lesz.
3. jelenet
Edit gyedül. Belép Imre.
Imre: Jó, hogy itt talállak. Szeretnélek meghívni vacsorázni, ráérsz ma este?
Edit: Ne haragudj, nagyon rendes vagy, de a gyerekeket nem tudom kire hagyni és amúgy is nagyon fáradt vagyok.
Imre: Edit, én szeretnék neked segíteni. A vacsora csak ürügy, régen keresem az alkalmat, hogy beszélgessünk.
Edit: Kedves Imre, igazán megható a szándékod, de én nagyon más vagyok, mint te. Elváltam, gyerekeket nevelek, és sok más bajom is van. Ez nem neked való.
Imre: Éppen ez az, én úgy érzem, hogy tudnálak benneteket szeretni! Neked egy erős társra lenne szükséged.
Edit: Állj meg, te álmodozó! Nagyon jól tudom, hogy te vallásos vagy, én pedig egy utolsó prostituált.
4. jelenet
Iroda.
Gergő: Editet nem láttátok?
Vali: Ha nem vetted volna észre, már két napja nem jött dolgozni. Nagyon hiányozhatott!
Vera: Tényleg, mi van vele? Nekem nagyon furcsa ez a nő. Állandóan van valamilyen gyanús ügye.
Gergő: Na igen, egy kicsit telhetetlen a kicsike! Nekem is kezd elegem lenni belőle és az ügyeiből.
Vera: Milyen ügyei vannak? Ne titkolózzatok már, úgyis megtudom!
Vali: Ne legyél olyan kíváncsi, így is öreg vagy már!
Gergő: Úgyis mindenki tudja, ne árulunk el titkot: pénzért elmegy férfiakkal.
Vali: Gergő, hogy lehetsz ilyen aljas, pont te!
Vera: Na, szép! Jó kis társaság! Szóval, ez itt egy közönséges kupleráj.
Gergő: Pontosan!
Imre: Azonnal hagyjátok abba! (ki)
Gergő: (Imre felé) Menjél csak!
5. jelenet
Utca.
Férfi: Szia kicsikém! Álldogálunk?
Edit: Helló! Látod, teljesen szabad vagyok!
Férfi: Mennyit kérsz?
Edit: Tízezret, de szobám nincs.
Férfi: Na jól van, mehetünk. (ellöki Editet, letépi róla a táskát és elrohan)
Edit elesik, zokog.
Rendőr: Igazolványt hölgyem!
Edit: Nincs, most lopták el.
Rendőr: Jöjjön csak be velem a kapitányságra, ez már úgyis esedékes!
6. Jelenet
Iroda. Edit belép, mindenki a munkájára koncentrál.
Vera: Megint nehéz hétvégéd volt, Editke?
Gergő: Hát biztos nehéz megérteni ennyi ember lelkivilágát!
Vali: Hallgassatok, nem szégyellitek magatokat!?
Vera: Nem hiszem, hogy nekem kellene szégyellni magam! (köhint)
Gergő: Ez így is van!
Vera: Editke, mi történt a szemeddel, elestél?
Gergő: Vagy inkább megütötték! Csak az a kérdés, hányan voltak.
Edit: (teljesen kikészülve) Hagyjatok békén, legalább ti ne bántsatok!
Vali: Ne foglalkozz velük!
Gergő: Hát ez jó, még mi vagyunk a rosszak! Talán mi élünk feslett, alvilági életet?
Vali: Gergő!
Imre: Most már aztán elég! Ne bántsátok! (Vera és Gergő felé) Ti aztán főleg ne!
Gergő: Nézd már a szentfazekat! Megszólalt! Mióta védik a vallás hívei a prostitúciót? Habár, ki tudja…!?
Imre: Gergő, nem erről van szó, arról viszont igen, hogy sem jogod, sem alapod nincs arra, hogy bántsd Editet. Ez Verára is vonatkozik. Ha valamelyikőtök tiszta, hűséges életet él, esetleg hozzászólhat a kérdéshez, tapintattal. Elítélitek Editet, mert olyat tesz, ami nincs a törvényesítve, de a pornográfia, a hűtlenség, a veszekedés, a másik gyötrése, amit ti is műveltek, a törvény előtt megengedett, pedig van olyan gáz, mint a prostitúció.
Vera: Csak nincs valami köztetek?
Imre: Igenis van, csak nem az, amire te gondolsz! Mert a legfontosabb, hogy megértés van köztünk, és tudom, hogy ha Edit mellé állok, szeretem és segítem őt, akkor minden megváltozhat.
Vali: Edit, ez igaz? Jaj, de örülök! (Edit csendben ül.)
Imre: Igaz, szóljatok a főnöknek, hogy szabadnapot vettünk ki. (Megfogja Edit kezét és kimennek)
1990.