Missziós látás

„Megesküdtem neked, és szövetségre léptem
veled – így szól az én Uram, az Úr –, és az
enyém lettél.” (Ezékiel 16,8)

Kedves Testvéreim!

Fölösleges bármilyen magasröptű, kegyes és ugyanakkor modern missziói programról álmodozni és annak megvalósításán munkálkodni, (esetleg erőlködni), ha a misszió alapfeltétele, az Isten ajándékaként átélt megtérés és újjászületés nem történt meg életünkben és nem élünk annak erejéből. Misszió ott van, de csak ott van, ahol Isten szeretete, mint tűz és láng kiárad a szívbe, azt megtisztítja, megújítja és felforrósítja. A misszió Isten lángoló szerelme, szeretete az emberi szívben és annak hatása a környezetre.
A missziós szolgálat nem teológiai szigorlattal, nem egy speciális munkába való beiktatással kezdődik, hanem megtéréssel, megújulással. Az újjászületett ember az első pillanattól kezdve misszionárius. Ezért is érzem egyik oldalról kicsit kényelmetlennek szolgálatom megnevezését: evangélizációs és missziói lelkész, mintha az evangélizáció és misszió csak ilyen különleges választás és beiktatás után lenne végezhető. Tessék mondani, létezhet olyan keresztyén, aki nem missziós? Az ilyenre szokták mondani: fából vaskarika.
Sokan felismerték, felismertük egyházunkban az utóbbi időkben is, hogy megújulásra van szükségünk. A felismerés szükséges, de kevés. A felismerést követnie kell a személyes megtérésnek, új életben járásnak. Az egyház erőtlensége, tanácstalansága mögött gyakran a komolyan nem vett bűnök vannak. Mi is szeretjük kimagyarázni bűneinket. Adjon Isten mindannyiunknak bűnismeretet, szabadulást, helyreállítást!

Helyzetünkről röviden

Gyülekezeteink kis része reménykeltően fejlődik, aktív élete van. Az elmúlt években önállósult is néhány közösség, de azt is tudjuk, hogy sok a gond és nehézség. A népesség fogyása, a falvak kiürülése, a lakosság mozgása, és a szekularizáció alaposan megviseli gyülekezeteinket.
A legutóbbi népszámláláskor a lakosság túlnyomó többsége vallotta magát egyházhoz kötődőnek, de ez a gyakorlatban nem látható. Az egyházak a rendszerváltozás után sem tudtak igazán kitörni a gettóból. Mindkét oldalon működik a beidegződés: az egyház maradjon a templom falai között.
Társadalmunkat elönti a kultúrszenny, a fogyasztás egyedüli vallásként való erőltetése, az önző életstílus propagálása. Isten és emberellenes erők, hatalmak cinikusan hajtják végre szellemi és gazdasági programjukat.
Korunk ugyanakkor nagyon vallásos is. A piacon minden kapható. Magyarországon akadályoztatás nélkül működik és szedi áldozatait jó néhány káros, destruktív kultusz, szekta. Olyanok is, melyeket a liberális Nyugaton már betiltottak.
A New Age szellemi áramlat a társadalom szinte minden területére hatást gyakorol: oktatás, művészetek, politika stb.. Szépnek és emberségesnek tűnik, mégis hazug és ezért káros. Istent személyteleníti, az embert isteníti, a bűnről nem tud, ezért nincs szüksége megváltásra sem. Elégségesnek tünteti fel a pozitív gondolkodást, a vallásokat összemossa, ezoterikus, homályos, misztikus, és valójában gyümölcstelen. Az önmegváltás irreális, gőgös útját járja. De mi lesz az út vége?

Mit tehetünk?

Nem szabad megijedni, visszahúzódni! Úgy látom, hogy sokan a korszellemmel kiegyezve és a látszólagos túlerőnek megadva magukat lemondtak a misszióról. Isten viszont nem mondott le a világról.
A nyugati keresztyénség értékei és életjelei mellett is igen zavaros, erőtlen, önazonosságát veszített és bizonytalan. Tudom, hogy szükséges a bibliakutatás, de a felelőtlen és sokszor nagyképű bibliakritika, szellemi, teológiai paráznaság, etikai relativizálás és szabadosság következtében elveszíti a nyugati keresztyénség a lényegét, erejét. Ilyenkor megjelenik a kompenzálás: az élő Isten és az ő igéje helyét betölti a tudományoskodás, az ész, a vallásos turmix, a humanizmus, az önmutogató, öncélú teologizálás.
Ez a szellemiség megkísérti a lelkészképzést, a lelkészeket is. Az egyház jövője szempontjából élet-halál fontosságú, hogy a lelkészképzés evangéliumi, missziós lelkületű, életszagú vagy valamilyen más irányultságú lesz-e.
Nem tágítunk, nem tágíthatunk az egyetemes bibliai tanítástól. Újra egyértelműen kell szólnunk Istenről, bűnről, megváltásról.

A híresztelésekkel ellentétben a keresztyén hit nincs válságban. A magát keresztyénnek valló nyugati ember van válságban.
A világ más tájain, főleg a déli féltekére gondolok, jelentős a keresztyénség fejlődése, vitalitása. Évekkel ezelőtt jártam a világ legnagyobb gyülekezetében, Korea fővárosában, Szöulban. Egy istentiszteleten közel harminc ezren vettek részt és ilyen alkalomból egy vasárnap hetet tartanak. Tehát kb. kétszázezren jönnek el a gyülekezetbe egy napon. Több mint húsz éve nem szünetel az imádkozás. Szöul mellett egy hegyen évek óta éjjel-nappal imádkoznak az ottaniak. Nem tapasztaltam keresztyén bizonytalanságot,  de nem is hirdetik azt a lapos, unalmas, az igét megkérdőjelező kultúrkatyvaszt, amit itt Európában. Az Ige a helyén van, erővel és hatalommal adják azt tovább, nem szégyenlik Istent és az ő beszédét. Ennek következtében növekszik a gyülekezet.

Nem vágyhatunk arra, hogy az egyház politikai és gazdasági hatalommá váljon újra. Ezt Isten elvette a keresztyénségtől. Erre nem is volt küldetésünk. Végre adjunk ezért hálát!
Ha krízisekkel, átalakulásokkal is, de meg kell találnunk az első három évszázad hitének erejét, őszinteségét, lendületét. A hajóból nyugodt szívvel kidobhatjuk azt, ami nem áll meg az Ige mérlegén. Sokan úgy gondolják, hogy a mai egyház megújulásához vissza kell térnünk öt, tíz vagy tizenöt évszázaddal ezelőtti teológiához, liturgiához, szokásokhoz. Ez súlyos tévedés. Nekünk Istenhez, és az Ő élő igéjéhez kell visszatérnünk, megtérnünk elsősorban és miután Szentlélektől vezetettek leszünk, tudni fogjuk, hogy az elmúlt évszázadokból ránk maradt örökségből mi áll meg az ige mérlegén és mi az, ami segíti, és nem lassítja, ill. teszi lehetetlenné az Isten és ember találkozását, a missziót.
Evangélikus egyházunk sajátos helyzetben van. Mi az evangéliumról neveztetünk. Amennyiben az evangélium határoz meg bennünket, minden tevékenységünket, akkor óriási lehetőséggel élhetünk, de ha nincs a helyén az ige, akkor semmink sincs az épületeken, történelmünkön, kultúránkon kívül. Az egyház természetesen kultúra is, de a kultúra még nem egyház.

Tervek, elképzelések, álmok

Ima és mozgás

Nehézségeink ellenére mintha az utóbbi időben megmozdult volna valami. Egyre több imádkozó, böjtölő, közbenjáró és szolgáló közösségről hallunk egyházunkban. Egyre többen érzik az Isten szerinti megújulás szükségességét. Különböző munkaágak, missziós szolgálatok mellett évek óta végzi az evangélizációt és missziót az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért). Egy kis létszámú közösség is felvállalta az imádkozás szolgálatát, az LM (Lutheránus Megújulás).
Az elmúlt esztendőben szerveződött kifejezetten a belmisszió elősegítésére az EBBE (Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület). A következő hetekben jelentetik meg első nagyobb munkájukat, egy belmissziós könyvet.
Örültünk, amikor hallottuk, hogy hitre jutott, elkötelezett evangélikus fiatalok rendszeresen összejönnek imádkozni, igét hallgatni és keresik szolgálatukat egyházunkban.
A ZMC (Zákeus Média Centrum) missziós filmjeivel jelentős szolgálatot végez egyházunkon kívül is.
A gyermek- és ifjúsági osztályunk, a Külmissziói Egyesület, börtön-, kórház- és női misszió jelezte együttműködési szándékát.
Bátorítást jelent, hogy augusztus utolsó napján egyik egyházmegyénk imaközössége kért áldást munkámra, és az is, hogy az országos irodaépületben ötvenen jöttek el a most indult havi missziói bibliaórára, és sokan jelezték segítő szándékukat.

Stratégia, együttműködés és program

Szeretném segíteni a jövőben a tudatosan átgondolt országos missziói stratégia kialakítását. A népszámlálási adatok is segítenek abban, hogy felfedezzük a látens evangélikusokat és jó szervezéssel új, önálló gyülekezetek jöhessenek létre. El kell érni, hogy minden egyetemi városunkban legyen egyetemi gyülekezet, ill. bibliakör. Püspökeink terveiben szerepel az iskolalelkészi szolgálat bevezetése. Nem lehet eléggé kiemelni az iskolai evangélizáció és misszió fontosságát. Több ezer gyermek és fiatal, ill. pedagógus bízatott ránk. A kötelező tananyagon kívül megkapják-e kellő súllyal a megváltás örömhírét és a lelkigondozást?

Olyan evangélikus középiskolánkról is tudok, amelyben a hittan csak választható lehetőség…

Szeretném összefogni, erősíteni, segíteni a már működő missziós munkákat: belmisszió, külmisszió, börtön, kórház, iszákosmentő, női- és rádiómisszió.
Úgy gondolom, hogy nagyobb összefogásra, erősödésre és kiteljesedésre van szükség más egyházi szolgálati területeken is, úgymint Luther Kiadó, Tábori Lelkészség, diakónia, gyermek –és ifjúsági munka, médiaszolgálat (TV, Rádió, regionális adók, stb.), Internet Munkacsoport.
Lassan másfél évtizeddel a rendszerváltás után ideje, hogy túllépjünk a minimál programok világán. Ehhez áldásra, mennyei látásra és összefogásra van szükség.
Felajánlom segítségemet, együttműködési készségemet egyházi egyesületeinknek is: MEVISZ, KIE, Fébé.
Szeretném segíteni a határon túli magyarok közötti missziót is.

A média felelőssége

A médiaszolgálat az egyik alapfeladata a missziós lelkésznek.
Jelenleg tíz regionális rádiónak készítünk lelki programokat. Erősíteni szeretném az együttműködést az Egerben működő katolikus rádióval. Jó lenne megjelennünk a sokat hallgatott adókon is. Folytatni kívánom az evangéliumi kazetták és CD-k kiadását.
Jó lenne, ha a médiában evangélikus kultúránk bemutatása mellett erőteljesebben hallatszódhatna Isten igéje és a keresztyén bizonyságtétel.
Sajtónkban csak építő, evangéliumi anyagok jelenjenek meg. Tévtanítástól, libertinizmustól meg kell szabadulnunk, mint a kerti vakondtól.
Szeretnénk, ha a Misszió magazin folytatná megkezdett útját és igazán meg tudná szólítani az Istentől távol élőket. Terveink szerint rendszeresen szerkesztenék az Evangélikus Élet újságunkba missziós oldalakat.
Az Internet a mai római úthálózat. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni erre a területre is.
A médián keresztül jóval több emberhez jutunk el, mint egy életen át a szószéki szolgálattal. Természetesen a szószék jelentőségét ez nem kicsinyíti.

Gyülekezeti munkások képzése

Egyházunk lelkészközpontúsága tarthatatlan. Szükséges országos terv alapján segíteni a gyülekezeti munkások képzését, szolgálatba állítását és utólagos gondozását. Információáramlásra és lehetőség szerinti együttműködésre van szükség az EKÉ-vel, aki bibliaiskolát működtet és a Hittudományi Egyetemmel, ahol tervbe vették a gyülekezeti munkások képzését.

Népfőiskola

Evangélikus specialitás volt valamikor a népfőiskola. Ma sok népfőiskola működik hazánkban, evangélikus viszont csak egy. Szeretnénk elérni, hogy egyházkerületenként legalább egy komolyabb népfőiskola szerveződjön. A régi, tömör meghatározás szerint a népfőiskola célja a vallási, nemzeti, hivatásbeli szolgálatra való nevelés. Van-e ennél nemesebb és fontosabb cél?

Cigánymisszió

Részben ehhez kapcsolódik a számomra oly fontosnak érzett munka, a cigányok felé való szolgálat. Egy a napokban készült felmérés szerint a magyar ifjúság előítéletesebben viszonyul a romák felé, mint a homoszexuálisok vagy az AIDS-esek felé. Ugyanakkor tudjuk, hogy a cigányság közelíti a milliós számot, a lakosság tíz százalékát. Számtalan gond, nehézség terheli ezt a közösséget. Nem hiteles a keresztyénségünk, ha ezen a területen nem lépünk. Több nyomós érvünk is van mindezek alátámasztására:

  1. Isten teremtése a cigányság és ők is megváltottak és halálosan szeretett nemzettség.
  2. Ezért mi is szeretjük őket, mert Isten szeretete szorongat minket.
  3. Ha megismerjük őket, félretesszük előítéleteinket, rájövünk, milyen szépek, értékesek, szerethetőek.
  4. Aki gyűlöli a cigányságot, és el tudja nélkülük képzelni az üdvösséget, nem nevezhető Krisztus követőjének.
  5. A cigányság felemelése a magyarság jól felfogott érdeke is.

Nincsenek illúzióim afelől, hogy nehéz szolgálat ez. Nekem is voltak rossz tapasztalataim, de sokkal több nagyszerű találkozás, barátság kísérte eddigi munkámat ezen a területen.
Több lehetőség mellett a népfőiskolai modellt tartom a legjobbnak a cigányság felé való munkában. Kárpátalján magyar nyelvű cigánytáborokban lelki ébredést tapasztaltam. Az utóbbi években gyülekezetek jöttek létre, templomokat, iskolatermeket, fürdőházat építettek. Tőlük is tanulhatunk.

Missziós segédanyagok kiadása

Terveim között szerepel jól használható segédanyagok kiadása:
- évente belmissziói munkaprogram,
- gyülekezetépítési könyv, amit mi írnánk magunknak, magyarországi evangélikusok,
- missziós szórólapok (szenvedélybetegek, depressziósok, kórházi betegek, rabok, katonák, szekták áldozatai, kételkedők, fiatalok, házasok, idősek, árvák, elváltak, elváltak gyermekei, homoszexuálisok, abortusz előtt és után lévők, stb. részére) segítendő a különböző missziók munkáját és a gyülekezet épülését is

Evangélizációk, csendesnapok, találkozók

Érdemes a megértés miatt röviden értelmezni az evangélizáció és a misszió fogalmát.
Az evangélizáció az evangélium Szentlélek által, Isten erejével való hirdetése, megtérésre segítés.
A misszió tkp. az egyház teljes tevékenysége: az igehirdetés, a tanítás, lelkigondozás és a szeretetszolgálat.
Az evangélizációért is imádkoznunk kell, mivel Isten ad evangélistákat, alkalmakat és megtéréseket. Bibliai értelemben vett evangélista kevés található.
Evangéliumot a legkülönbözőbb helyen és formában hirdethetünk. Aránylag sok evangélizáció van gyülekezeteinkben. Az evangélizációnak nevezett alkalmainkra általában a leghűségesebb egyháztagok jönnek el, akiknek természetesen szükségük van újra és újra Isten igéjére, de így nem érjük el a távoliakat. Komolyabban kell vennünk a megszokott alkalmainkat, elsősorban a médiaszolgálatot, hiszen több embernek hirdetjük így az igét, mint ahány evangélikus van országunkban., de törekedni kell az evangélium erőteljes megszólaltatására a vasárnapi istentiszteleten és kazuális alkalmakon is.
Tudjuk azt is, hogy az evangélium leginkább embertől emberig, szívtől szívig terjed. Ezért kell bátorítani gyülekezeteink minden tagját a megtérésre és a személyes misszióra.
Gyülekezeteink akkor maradhatnak meg, ha átalakulnak missziós, családias közösségekké, amelyekben a teljes személyiség megtalálja a testi-lelki-szellemi otthont.

A hit gyümölcse a szeretetszolgálat

A diakónia, a szeretetszolgálat mindig is gyümölcse volt a lelki megújulásnak. Érteni kell a misszió és a diakónia összefüggését, elválaszthatatlanságát, de különbségét is. A keresztyén üzenetet nem szabad összetéveszteni a humánummal. A keresztyénség elsősorban Isten bűntől, haláltól, a gonosz hatalomtól való megváltását, szabadítását kell, hogy hirdesse.
A megváltást átélt ember önkéntelenül is igyekszik továbbadni elsősorban az igét és azután, mint gyümölcs, kreatívan, személyre-szabottan végzi a szeretetszolgálatot.
Több helyről is hallható a szándék árvaház alapítására. Itt is összefogásra van szükség.
Néhány gyülekezetünkben szervezetten végzik a családsegítést, házigondozást.
A házigondozás a látogatásnak, szervezettebb, hatékonyabb formája. Erre képezni és kiválasztani kell a munkatársakat. A misszió szempontjából óriási ennek a területnek is a jelentősége.

Ökumené, társadalom

Isten rászorította a felekezeteket az összefogásra. Sok helyen működik a Lélek vezetése szerint szabadon is a közös szolgálat. Szép eredményeink vannak, de ez még mindig kevés. Minden településen saját közösségünk gondozása mellett, fel kell venni a teljes népesség felé való szolgálat felelősségét. Ez igazán csak imádkozva, Krisztusra figyelve történhet meg. Ahogyan eddig is különböző szervezésekben részt vehettem a közös szolgálatokban, úgy remélem, hogy ezután még erőteljesebben munkálhatom a közös misszió ügyét az egész társadalom megszólítására.
Magyarországnak Istenre van szüksége!

Erős vár a mi Istenünk!

Szeverényi János megválasztott missziói lelkész beszéde iktatásakor, a Deák téri országos evangélizáción, 2003. október 11.