gondolatok
Szeretem a föld melegét,
a szelíd mezők illatát,
a templomi nyugalmat és békét,
és a kis fecskék játékát a virágok felett.
1979. Lenti (laktanya)
***
A fák szava,
a víz zenéje,
a napsugár tűztánca,
MÁJUSI FELTÁMADÁS –
ti vagytok igaz szerelmeseim.
Elérem a hajnalt,
a szürkés-kék áhítatot.
„Részeg” vagyok a víz illatától,
imádlak Élet-Krisztus!
Virágot csókoltam,
felhőkkel repültem,
heggyel hancúroztam
angyalokkal táncoltam.
Várj, szusszanok egy kicsit…
1983. Budapest
***
A Sion Madara még egyszer
átrepüli a világot.
Fehér tollára sár és vér tapad.
Miért bántjátok a Sion Madarát?
Miért, hogy Őt is bemocskoljátok?!
Nézzetek magatokra!
Nézz magadra te gyilkos föld, és borzadj!
Megöltétek Őt, de szívét az Úr magához vonta.
1983. Budapest
***
Van még tavasza Isten népének!
Igen, „az Ige kőszálként megáll”!
Nincs kicsinyes manipulációkra utalva,
mert már ELVÉGEZTETETT!
A „Koponya” szerelemextázisa,
a sír meghasadása,
berobban a világba,
elgyötört,
halálos alvilágunkba.
1983. Budapest
***
Virágharmat
szikrázó gyémántja,
Őzike-Krisztus,
szép, szelíd áldozat.
1986.
***
Tűz, te Szeretet
lángszerelmű ölelés
örök nász, egyesülés
gyönyörű repülés
könnyű, szép megérkezés:
ISTEN
szerelemlángtenger
áldozati lobogás
önemésztő lángolás
embermentő szerelem.
Nincs több, nincs jobb,
mint TE, hatalmas Isten
Te SZABAD SZELLEM
Életforrás
Életadó teremtés
Halállal játszó áldozat
öngyilkos ISTEN
én Te akarok lenni,
Te pedig én.
Önemésztő vágyódás
beteljesült találkozás
pecsét a karomon
pecsét a szívemen
koporsó erős szeretet
lobogó láng
halálos szerelem
kék-vörös repülés
jövök, rohanok
szomjasan Terád vágyódva
ISTEN, ISTENEM
ITT VAGYOK!
1990. Kassel (Németország)
***
Emberek,
megálmodott szépségek,
drága teremtmények,
Isten áldottai,
ugye lebontjuk Babilont?!
Megfogjuk egymás kezét,
mert megérintett a Szeretet.
Jöjjetek, egyesüljön a szívünk,
tagadjuk meg a diabolost.
Szóljon az ének,
az egységes-gyönyörűséges.
Nyújtsd a kezed,
tedd Jézus megsebzett kezébe.
Ott találkozunk.
Nézd, hogy szétfeszült a karja!
Te is elférsz ott.
Nézd, hogy szeret Ő!
Ugye elférünk nála?
Hallod a dalt?:
„győzni fogunk”
„békében élünk”
„nem félünk majd”
„kéz a kézben megyünk”.
Oldódjon a szívünk!
Ugye meglátjuk egymásban az embert?
Ugye elhagyjuk a jelzőket?
Érezd Isten fájdalmát a szívedben.
Hogy bírod ki?!
Összetört szívének mi vagyunk
a darabjai.
Jöjjetek egyesüljünk!
Jövel, Uram, JÉZUS!
1991. Szöul (Korea) – a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (YMCA) világgyűlése, melyen 110 nemzet és sok felekezet képviselői együtt dicsőítették Istent
***
A Szellem kapcsol össze minket,
Ne félj!
Te anyagsimogató,
Te ősokot-őstüzet kereső,
Te teremtésben teremtő.
Fáj a tűz,
éget, gyógyít, simogat.
De eljön a folyamatos kitágulás.
Csak tarts ki az égető homokon.
A tüskés kaktusz beléből
vagy rejtett csodagyökérből
sajtoljuk ki a cseppeket.
Megvár a Forrás.
Ha kell, sírva-csúszva,
kábultan-szédülten,
csak az ősritmust figyelve,
Menni kell.
1992. Budapest
***
Sötét van Szerbiában.
Szállunk megrettenve,
szoruló szívvel
ez iszonyú éjszakában.
Nem jön a hajnal,
a reményt adó.
A szem és a kéz nem hazudik.
Mindenütt ellenség,
bűnös mind, aki más.
Üres az utca,
üres a kéz
és üres a szív is.
Dermesztő, félelmes halál.
Mindenki mindenki ellen.
Szép ez a „vidám” régió!
Ellenség és bűnös mind, aki más,
mert szlovén vagy,
horvát, makedón,
albán, muzulmán,
szerb ortodox,
nyakas magyar,
buta tót,
durva orosz,
és büdös román!
Megrettenve,
szorult szívű,
fészkéből kivert fecskeként
szállunk a Szerb éjszakában.
Nincsen hová,
nincsen miért, kihez.
Van-e még Isten, ki befogad?
1993. Szerbia
